Irodalmi Szemle, 1960

1960/2 - Duba Gyula: Három szatíra

*

Igazán hajszálpontos ez a gázóra, pokolian jól jár. A karórám számításba sem jöhet vele e tekintetben. Kicsit talán túl pontos is, tegnap például 250 koronát mutatott. Vajon télen is ilyen pontosan jár?

BEMONDÓ: A drámai mag születése.

Zöld J.: Erős a gyanúm, hogy télen is kifogástalanul működik. Tegnap, amikor megnéztük, 280 korona volt rajta, pedig még alig fűtünk, hiszen csak október van. Mindjárt az jutott eszembe: Te Jenő, micsoda inteligens ez a gázóra! Tudja, hogy az idő is relatív, meg a gázfogyasztás is relatív és ehhez igazodik. Jenő, vigyázz erre a gázórára!

*

Hm, határozottan kellemetlen ez a pontosság. Kérem, mégsem lehetséges az, hogy ez a vacak bakelitláda tudja, hogy már november van. Ez nonszensz.

— Abszurdum — mondta Aranka a feleségem is — Jenő valamit tenned kell vele! Még végül túltesz inteligencia dolgában az emberi észen is, ami mégis csak nevetséges lenne. Ne hagyd magad lepipálni, nem vagy te tehetségtelen ember!

Igaza van. Különben is ebben a hideg pontosságban, ebben a kérlelhetetlen precizitásban van valami kegyetlenség.

BEMONDÓ: Az ész diadala.

Zöld J.: Hát igen, a gázórámba bedugtam egy vasdarabot. Okos kis vasdarabot dugtam beléje, és mennyire megváltozott tőle, mennyire emberibb lett. Lassan megy, bandukol, meg-megáll, elgondolkozik az idő múlásán, filozofál, hasonlatos az igen öreg emberekhez, akiknek már nem számít az élet sok apró-cseprő dolga, csak a kényelem. Nekem is jól jött a dolog, kényelmesebb. Decemberre 150 koronát mutatott.

*

Szenzációs ötlet volt azt az okos kis vasdarabot belédugni. Meg vagyok elégedve magammal, humánus, érző szerkezetet teremtettem egy könyörtelen teremtésből. Tulajdonképpen nemes cselekedet volt, hasonlatos az emberbarátok jótetteihez, akik bűnözőkből faragják a társadalom leghasznosabb és legigazabb tagjait. Most érzem csak, hogy igazán jó ember vagyok és hasznos lény. — Jenő — mondta Aranka, a feleségem — meg vagyok veled elégedve. Drága uracskám ... — és megcsókolta a homlokomat. A gázóra januárra, 25 fokos fagyok idején, 80 koronát mutatott.

BEMONDÓ: Érzelmi kibontakozás.

Zöld J.: Elnézegetem a gázórámat, az édest. Aranka, a feleségem is nézegeti, gyönyörködik benne. Ha kissé mélyebbre nyomom benne a vasat, visszafelé forog. Kicsit röhejes ... óra, amelyik visszafelé jár ... Mintha az idő is folyhatna visszafelé ... Hm, folyó, amelyik a tengerből forrása felé rohan... hehehe ... Muris eset, de hagyom, mert kellemes. Gusztusos kis gázórácska ... Te édes bakfis, te ... Néha azért kihúzom a vasat, mert a gázgyár embereinek feltűnne, hogy az én kis gázórácskám mennyire megváltozott, megjavult.. . mennyire szeret engem... és még pletykálni kezdenének, hogy viszonyom van vele, vagy mi.. .

BEMONDÓ: Cogito ergo sum (a filozófia születése).

Zöld J.: Folyó, amely a tengerből forrása felé siet. Hm. Szeget ütött a fejembe egy gondolat. Mert ha az óra visszafelé forog, ez azt jelenti, hogy én nem fogyasztok gázt. Mert ha fogyasztanék, akkor mutatná. De hát akkor ki