Irodalmi Szemle, 1960
1960/2 - Duba Gyula: Három szatíra
Nem hétköznapi életpálya története az alábbi, igazán nem. Parazi Tamás nem volt mindennapi ember és születésétől mennybe meneteléig valóban dicsőségesen ívelő utat tett meg. Ki tudja, mi képezte szerencséje alapját? Talán kombináló képessége, talán természetének vezérmotívumához való szívós ragaszkodása, esetleg a körülmények összjátéka is hozzájárult ahhoz, hogy minden sikerül neki? Talány, megannyi talány. Egyszóval Parazi Tamás különös természettel és tüneményes szerencsével rendelkezett. Hozzáfogható egyéniség csak nagynéha akadt társadalmunkban. Viszont a fő probléma nem is ez, hanem az, mit tett Parazi Tamás? Karrierje akkor kezdődött, amikor pincértanuló korában egy napon a kora reggeli órákban, közvetlenül nyitás után, eladta a kávéház jégszekrényét szalá- mistól, sonkászsemlyéstől és orosztojásostól. — Hol a jégszekrény, Tamás? — kérdezte mintegy tíz perc múlva a főpincér a fekete kabátban sürgő-forgó fiútól. — Az igazgató elvitette fürdőkádnak. Tamás sürgött-forgott tovább, igazán nem sírt le róla, hogy éppen tíz perce adta el a jégszekrényt szalámistól stb..... Furcsállotta a dolgot a főpincér nagyon, csóválta a fejét, de Tamás nézése becsületes volt és szerfelett tiszta. így csak két hét múlva derült ki, hogy a jégszekrény egy feketéző hentes mester lakásán teljesíti hivatását. — Ejnye Tamás, ejnye ... hogy tehetted ... ? — Mikor olyan szép szekrény volt. Nem állhattam meg, hogy el ne adjam. Sírt és vétkét a szekrényre hárította. A szekrény a hibás, mondta, miért volt éppen háznál. Hosszas tanakodás után döntöttek az illetékesek. Baj, baj, de nem törhetünk derékban egy éppen virágozni kezdő életet. Tamást sem lehet csak úgy kettétörni. Mert ki tudja azt még ilyenkor, bogáncs lesz-e vagy liliom? Parazi Tamás fél év múlva kitanulta a pincérmesterséget, így nyolc hónap elteltével már mint fizetőpincér értékesíthette kéz alatt egy kisebb éjszakai mulató egész berendezését. A likőröktől kezdve a csillárokig mindent, mindent. — Tyüha — hökkentek meg az emberek a letarolt terem láttára, — Tamás, te rossz fiú, mit tettél megint? Nem szégyelled magad, lókötő! Tamás szégyellte, lesütötte a szemét. — Majd mi adunk neked 1 — lármáztak — kutya! Majd mi megtanítunk. Ha nem lennél ügyes fiú, bánná a fene, de így nem... Meg kell téged tanítani... Faluról szakadt fiú volt Parazi Tamás, a föld gyermeke. S akit egyszer megejt a frissen szántott föld televény illata, nem kell annak a város korma, füstje, visszavágyik az mindörökre az ősi rögök közé. így vallott Tamás, amikor mulatóbeli afférje szerencsés elintéződése után két hónapra a falujában megválasztották szövetkezeti elnöknek. SZATÍRÁK A SORS KEGYENCE DUBA GYULA
