Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - Nazim Hikmet: Hanus mester órája (fordította Gyüre Lajos) - Gyüre Lajos: Szavakat koldulok
G y üre Lajos két verse Hanus mester órája A havazás megszűnt, a tetőn, ott, hol a Hradčany, áll, egyszerre átlátszó, hideg kékség ereszkedett a kopár gesztenyékre, és puhán fénylett. A költő távol otthonától honvágytól gyötörve áll az ódon helyen, a téren egyedül. A gótikus falakon Hanus mester müve tizenkettőt ütött. Az Orlojőől sorra kilépdel 12 fáradhatatlan apostol elöl aranytól hímes köntösben a legszentebb, Péter, a gazdag adószedő. Hit és bűn meg elnyomás. Jöttünk és újból elmegyünk — amíg alant szomorúan áll a kójanicsár. A halál kötelét rázza és felzeng a kakas hármas kukorékolása. A költő távol otthonától honvágytól gyötörve elmélázva néz, körötte üdítő havas kékség hullámzik az égből, S a nap csillogó fényben lép a térre. Fordította: Gyüre Lajos Szavakat koldulok Mindig vágytam, hogy messziről nézzek vissza, s most szemem belefájdul, míg felissza a képzeletben látott otthoni tájat. A félig hegedt s feltépett seb sem fájhat jobban, mint a sajgó elhagyat ott ság. Az idén másodszor nyitnak az orgonáK, s az évszakok rendje sorra bomlik. Fonák szerelem születik, roppan páncél-búr ok, s én nagy hivalkodón szavakat koldulok, s szemeket megfogó, mágneses könyveket. Puskagolyóból kellene betűt szedni. Ölné a butaságot; s hol sötétedni kezd, foszforral öntsetek sűrű oldatot. A kártyára is évszámokat nyomjatok Auschvitzot és Lidicét Teli Vilmos helyett. Minden dobot össze kéne törni. Össze, hadd szűnjön meg végre a dobolás! S ősszel a fákat ne kelljen rázni, hogy egyszerre hulljon le minden levél. Olyan vegyszerre gondoltak-e, mely az ellenszenvet öli? Ibolyántúli fénnyel nézzük a tájat. Vajon a céltábláknak fáj a találat? Festik a kaszárnyát, s regruták mosdanak. Szégyelli magát az erdő, s a lomb alatt égbe törő törzsről álmodnak a magvak. Én csak messziről tudok szeretni igazán. Fanyar őszi illat. Érzem, hogy hív hazám. Mindig vágytam, hogy messziről nézzek vissza, és most szemem belefájdul, míg felissza a képzeletben látott otthoni tájat. Nazim Hikmei
