Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - Levelet írok
Levelet írok Édes nyugtalanság, messzi földek tarka képe örvénylik körötted, s mint a Tátra hót akart a csúcsat ha nyári verőben hátát kidugja, s indít vidám, csobogó patakot — én is hirtelen fel-fel kacagok. Hogy is volt? írod, hogy a levelem hőmérővel méred, és a szerelem fokát onnan olvasod. Nem félsz, te, hogy levelem hazáig elégne, ha szívem minden vágyát vinné? És ha tűz támad, ugyan mondd: ki hinné, hogy e kis levéltől lángot fogva porig éghet a budejci posta? Porig bizony — szikrától a máglya — hisz naponta hány szív van oda zárva! S így — mint fordult széllel új illatok, leveled olvasván újból írhatok. S mire kitellik katona időm, egész nagy szívemet hozzád küldözöm. Szabó Gyula metszete
/
