Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dobos László: A kérők bemutatójáról
játéka is. (Kivételt — némi jóakarattal — talán Lidi alakítása jelent). A darab rendezője nem vett figyelembe olyan tényt, hogy Kisfaludy vígjátékainak — köztük a Kérőknek — ki nem nevetett, komolyan veendő alakjai egytől-egyig a felvilágosult kultúra neveltjei. Ezeknél a műveltség már természetes légkör. A Kérők cselekménye azzal kezdődik, hogy Máli — mint korszerű művelt hölgy — Himfy dalait olvasgatja, ami azt jelenti, hogy Máli „titkos érzéseit“ egy „modern“ könyv táplálja. Viszont Margit, a kiérdemesült özvegy nagynéni ugyancsak megbotránkozik ezen az „erkölcstelen“ könyvön és nem győz miatta szörnyülköd- ni. Margit becsülettel megöregedett és a Genovéva históriáján kívül semmit sem olvasott. Az a társadalmi kép, amely Kisfaduly vígjátékaiban előttünk áll, sok esetben csak külsőségében magyar és általában alig több a sablonos vígjátéki társadalomnál, amelynek központi témája a szerelem s így az igazi társadalmi mondanivaló legtöbbször csak epizód figurákban és mellékesebb vonásokban jut kifejezésre. A Kérők azonban bizonyos kivételt képez, éspedig annyiban, hogy a nemesi műveletlenség különböző szereplők alakjában variálódik és változó formában állandóan vissza-visszatér. Jóllehet, hogy a nemesség műveletlenségének társadalmi háttere itt is csak elmosódó vonásokban rajzolódik ki, és az író inkább, mosolyra, mint felháborodásra késztet, a vígjáték alaptónusa mégis a műveltség szüksége és igénye, illetve a műveletlenség marad. Tehát a kor- és műértelmezés alapján két lényeges értékű vonás kínálkozik alapul: a műveletlenség és a szerelmi bonyodalom. Kisfaludy vígjátékainak legkiaknázot- tabb rétege, a középnemesi — az akkori középosztály — időtállónak bizonyult a Kérőkben is. Társadalomrajzi szempontból a mi esetünkben Perföldy a vígjáték legreálisabb alakja. Perföldy ugyan reális, de egyben elmaradott és nevetséges vagy legalább is mosolyra késztető. Nem emberi tulajdonsága miatt — hiszen Perföldy derék ember — hanem nemesi léte megszabta „Corpus juris“-ban gyökerező jogászos műveltsége miatt, amely Bessenyei ítélkezése óta minden felvilágosult magyar író szemében a haladás legnagyobb akadálya. Perföldy — bármennyire rokonszenvesnek is tűnik — mégis csak maradi, érzéseivel hiába is kapaszkodik „a modernebb“ Lidibe, a magatartása és a szándéka közti ellentét groteszkké, nevetségessé teszi, ö is tárgyává kell hogy váljon a néző nevetésének. Perföldy nevetséges és groteszk, Szél- házy viszont már ennél több: ellenszenves. A Kérők epizód alakjai között akad néhány jó vonással megrajzolt figura, azonban jellemzésük elnagyolt és külső- séges. Az inasok legtöbbször uraiknak ellentét párjai. Az elmondottak után feltéhetjük a kérdést: mit kíván a Kérők színrehozatala a rendezőtől? A műveltség szükségének és a nemesi műveletlenség ténye közötti ellentétnek határozottabb körvonalazását. Máli, Lidi és Károly — akik a dráma legelőbbre mutató alakjai — szerepkörének biztosabb kezű, elmélyültebb értelmezését és megjátszását, mert helyenként olyan fura helyzet alakult ki a színpadon, hogy a maradi és kinevetett genovévás Margit túljátssza az előbbieket, ami leszállítja a három fiatal társadalmilag megszabott helyzetét is. Másodszor: csökkenteni a huszárkapitá- nyos hangoskodást és könnyebbé tenni az előadás menetét. Többet komédiázni. Hisz a Kérők erre bőven ad alkalmat. Kisfaludy szereti* a félreértéseken alapuló cselvígjátékot és az így adódó tréfás helyzetek kieszelésében szinte -fáradhatatlan. Érdekes, hogy Műnk István a Figaró házasságát eredményesen rendezte meg, sikerét éppen a könnyed komédiá- zás által érte el. A Kérők rendezése nélkülözi ezt, pedig a célszerű nevettetés (amit nem lehet eléggé hangsúlyozni eben az esetben) többet ér, mint a felemás komolykodás. Harmadszor: Perföldy szerepének elmélyültebb kimunkálása. Szerintem Perföldy alakjának értelmezése nem teljes, beállítása túlságosan komoly, helyzetenként inkább hasonlít egy patetikus kálvinista papra, mintsem a szerep megkívánta Per- födyre. A darab rendezői értelmezése elsősorban epizód figurákban villan fel néha pozitiven, például Réti Margit és Várady Béla alakításában. Összefogva: a Kérők rendezőtől színésztől egyaránt többet kíván. Rendezőtől alaposabb kor- és szerepelemzést, színésztől kiműveltebb, részleteiben is kimunkált vígjáték stílust, mert csak így sikerülhet közvetíteni Kisfaludy szándékát — a korszerű, felvilágosult társadalomszemlélet kialakítására való törekvést a komikum eszközével. Dobos László
