Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - NYELVMŰVELÉS - Mayer Imre: A szó elhangzik az írás megmarad
NYELV MŰVELÉS A szó elhangzik az írás megmarad Ezt az általános érvényű régi megállapítást minden író, aki tart magára és feladatára, szem előtt tartja. Társalgás közben, az élet különféle helyzeteiben sok minden szó és mondás elhangzik, és ha néha nem egészen helyes értelemben használtunk is egy-egy szót, kifejezést, sokszor elnézhetjük. De írott vagy nyomtatott szövegben pontosságot, közvetlen érthetőséget s a szépirodalmi szövegekben egy kis szépséget, művésziességet igénylünk a kifejezésmódtól. Szlovákiai magyar irodalmunk egy széfen fejlődő fiatal írójának, Mács Józsefnek három szépprózai kötetkéjét és az Irodalmi Szemlében megjelent novelláit figyelemmel átolvasva jutottam arra a gondolatra, hogy talán haszna volna belőle neki is, olvasóinak is, ha felhívnám a figyelmüket a nyelvhasználat dolgában e művekben itt-ott előforduló fogyatékosságokra, kisebb-nagyobb hibákra, amelyek egy kis gonddal és figyelemmel bizonyára elkerülhetők és el is kell őket kerülni. Ezzel a kis gonddal az író beáll a tudatos nyelvművelők sorába. Tulajdonképpen mindenki nyelvművelő, aki ír, és minden toliforgatónak tudatosan törekednie kell arra, hogy meg ne rontsa, el ne homályosítsa olvasói nyelvérzékét. Ami nyomtatásban megjelenik, az nem vész el nyomtalanul, többen olvassák és sokak emlékezetében hagy nyomot. Ezért felelősséget kell éreznie az írónak műve tartalmáért is, nyelvi kifejezésmódjáért is. Régi igazság az, hogy a nyelvművelés elsősorban az írók dolga és nem a nyelvészeké. Ezt a gondolatot fejezi ki lényegében Arany János, nagy költőnk és tudatos stílusművészünk Aisthesis (Megérzés) című öregkori költeményének utolsó négy sorában: „A nyelvnek is törvényeit: Széppé, jóvá mi tészi: Nyelvész urak jobban „tudják", A költő jobban „érzi“. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nyelvi kifejezésmódban minden csak érzék és érzés szerint ítélhető meg. Kifejezi azonban azt, hogy a költőnek, az írónak van ún. költői szabadsága, azaz megengedheti magának, hogy újszerű, a megszokottól eltérő kifejezésmódokat alkalmazzon, csak legyenek azok az újszerűségek ízlésesek, a nyelv szellemének megfelelők és érthetők. Ezek a gondolatok foglalkoztattak Mács József írásainak olvasgatása közben. Mács József nem panaszkodhat arról, hogy eddig kiadott köteteit és cikkeit nem fogadták érdeklődéssel. A könyvesboltban nem hevernek eladatlanul könyveinek példányai. Figyelemmel, érdeklődéssel és jóakarattal fogadták munkáit. Az Irodalmi Szemle többször is foglalkozott velük. Az 1958. évi második számában Dobos László főszerkesztő emlékezett meg más prózaírók közt róla is, és nevelő jellegű, egyéniséget kialakító bírálatot követelt számukra. Foglalkozott első cikk- gyűjteményével (a Végnélküli gyűlés cíművel) Rácz Olivér elég szigorú, de tárgyilagos és jóindulatú bírálattal, és később Turczel Laios, aki bírálatában
