Irodalmi Szemle, 1960

1960/1 - VITA A REALIZMUSRÓL - Ilja Ehrenburg: Az érzések neveléséről

Egy diák, Levin ezt írja: ,,Bazarov szavaival élve azt szeretném mondani, hogy egy jó fizikus húszszorta hasznosabb bármelyik költőnél.“ Bazarov korának szabadelvű politikusaival vitázva elvetette nemcsak a költészetet, hanem az erkölcsöt is, megérthetjük őt — meg akarta dönteni a társadalmat, amelyben élt, és indulatosságában hadat üzent mindennek: a földbirtokosoknak és Puskin költészetének is. Nehezebb megérteni Levin elvtársat, aki a szovjet társadalomban élt; a költészet likvidálására irányuló törekvésében nem gazdagítani, hanem el- szegényesíteni akarja kortársainak lelkivilágát.

A kezdetleges utilitarizmus, ha tovább folytatnánk, nemcsak a művészet, hanem a tudomány tagadására is vezetne. Bátorkodom idézni A. I. Alihanov akadémikus, szovjet fizikus szavait a vita anyagából: „Ha az ember szellemi tevékenységének ösztönzője csupán az utilitaritás, a gyakorlati előny vagy haszon lenne, úgy eltűnnék az az erő, amely előbbre viszi a tudományt. A tudományban és a művészetben a tevékenység ösztönző erejét találóan jellemzi a következő történet: Ambarcumjan akadémikustól, az ismert asztrofizikustól egyszer megkérdezték: „Mi az asztrofizika haszna?“ Ambarcumjan így válaszolt: „Az ember a sertéstől többek között abban is különbözik, hogy néha felemeli a fejét és a csillagokra néz." Ez az ösztönző erő, amely arra készteti az embert, hogy ne csupán az élelemre és a fajfenntartásra gondoljon, ez az erő hozta létre a tudományt és a művészetet.

Hiába igyekeznek Jurij egyes védelmezői szembeállítani egymással a tudományt és a művészetet. A tudósok sohasem harcoltak a művészek ellen, ellenkezőleg vállvetve küzdöttek velük a műveletlenség, a pangás, a tompaeszűség és a közöny ellen. Csehov mondta: „A tudás nem harcol egymással, a költészet nem háborúskodik az anatómiával, hanem az emberi tévelygések csatázimk egymással. Ha az ember valamit nem ért, elkeseredést érez; elkeseredésének okát azonban nem önmagában, hanem önmagán kívül keresi, s ezért hadakozik az ellen, amit nem ért."

Poletajov mérnök azt írja:,,A művészet háttérbe szorul — a pihenés idejébe, a szabad időbe." Levelének másik helyén szabad idő mellett ,,a szórakozás" idejéről beszél. Jepanyesnyikov elvtárs szabatosabban fejezi ki magát: „Van időnk a munkára, van időnk az evésre." Halamajzer elvtárs azt állítja, hogy a művészet legyen pihenés, akárcsak a sport; más levelek szerzői is ezt hajtogatják. Kiszeljova elvtársnő amellett tör lándzsát, hogy a művészet elvesztette régebbi hivatását s kétségbe vonja, hogy a művészet pihenésül szolgálhatnak „Lehetetlen pihenni s ugyanakkor megittasodni Biok, Puskin, Solohov írásaitól vagy Bach, Grieg, Csajkovszkij zenéjétől. Ez nem pihenés, illetve tulajdonképpen pihenés, de nem tökéletes, sokkal nagyobb pihenést nyújt a sport.“ Koséi jov mérnök így folytatja: „Nem véletlen, hogy az egyszerű emberek számára sokkal közelibb és érthetőbb a labdarúgók „művészete“. Alekszejev elvtárs azt írja: „Bátorkodom összehasonlítani a művészetet (a hasonlat nagyon durva, meg kell érteni, miben áll) a cigarettával, amelyet elszívhatok, de le is mondhatok róla, s ha elszívom, az a kérdés, hányat szívok el. Ha megszoktam a cigarettát, nehezen lehetek el nélküle, ha azonban nem kóstoltam meg, aligha leszek szenvedélyes dohányos."

Ha a művészetben különcködést látunk, akkor természetes, hogy Petruhin elvtárs erre a következtetésre jut: „Maradjon meg a művészet a kedvelőinek." Ezt a nézetet vallják mások is. Annakidején a parnasszista francia költők ugyanezt