Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - VITA A REALIZMUSRÓL - Leonyid Leonov: A szépség nevel
A szépség nevel A „Kultúra“ tavalyi évfolyamában hosszabb vita folyt az ízlés neveléséről. A vita során megmutatkozott, mennyire időszerűek ma a mindennapi élet kulturáltságának kérdései. Bár a sajtóvita lezárult, nálunk, a Szovejtunióban és más országokban is egyre gyakrabban jelennek meg cikkek, sőt könyvek, amelyek a mindennapi élet kultúrájának fejlesztésével, az ízléstelenség elleni harccal foglalkoznak. Ezék sorába tartozik Leonyid Leonov Lenin-díjas szovjet író cikke is, aki elsősorban az elburjánzó ízléstelenség ellen száll harcba. Leonov írása a „Gyekoratyivnoje iszkussztvo (Díszítő művészet) című szovjet folyóiratban jelent meg; az alábbiakban kivonatosan ismertetjük. A szépérzék hozzájárul a szovjet ember erkölcsi arculatának kialakításához, segít neki abban, hogy jobban megkülönböztesse a jót a rossztól. Sajnois, mindmáig nem tulajdonítanak kellő jelentőséget az esztétikus életmódnak. Ennek káros hatásával lépten nyomon találkozunk. Szeretem a népművészetet. Itt azonban nem nép- és iparművészetünk jó oldalairól akarok szólni, hanem a rossz tömegárukról, amelyek elemi csapásként árasztják el életünket. Azért beszélek róluk, mert nyugtalanít számos jónavű ipari vállalat gyártmányainak alacsony művészi színvonala és az a kár, amelyet az emberek ízlését rontva okoznak. A művészi tanács tagjaként láttam égy filmet, amely a híres Gusz-Husztalno- jei üveggyárat mutatta be. Megdöbbentett, hogy ez a jónevű, világszerte ismert gyár mennyire hűtlen lett saját művészi hagyományaihoz. Talán dísze lehet ma egy szovjet lakásnak az olyan váza, amely kiagyalt formákba tekeredik, vagy az olyan pohár, amelybe elavult régi mintákat metszettek? A gyárban dolgozó fiatal művészeknek és mestereknek meg kell tanulniuk, hogy önállóan gondolkozzanak és alkossanak, s új modern művekkel gazdagítsák a világhírű régi üvegművészek hagyományait. Sokat beszélnek a közszükségleti cikkek jellegéről és stílusáról. Milyenek legyenek? A választ egész életünk jellege határozza meg. Korunk a szabatos gondolkodás, a műszaki haladás, az űrhajózás korszaka. Az iparművészet nem hagyhatja figyelmen kívül ezeket a tényezőket. Azok a tárgyak, amelyekkel naponta találkozunk munkahelyünkön és otthonunkban, arra valók, hogy szolgáljanak bennünket, nem pedig arra, hogy ingereljenek. Egyesítsék magukban az egyszerűséget és a nemesvonalúságot, és segítsék elő pihenésünket is. Nézetem szerint az ember jobban dolgozik egy üres szobában, mint a mindenféle limlommal telezsúfolt helyiségben. Az orosz népművészetnek nemes hagyományai vannak, erről tanúskodnak a fazekasok, lakkozó művészek, fafaragók munkái. Iparművészi vállalataink azonban mintha nem is tudnának ezekről a hagyományokról. Vegyük például a csontfaragást. Helyes dolog, hogy olyan formákat alkalmaznak, amelyek teljesen idegenek a felhasznált anyagtól. Miért történik ez? A választ egy tanúlságos történet adja meg. A Lomonoszov-porcelángyárban valamikor érdekes figurákat gyártottak, egész sorozatban: orosz klasszikusok műveinek hőseit. Különösen jól sikerültek Gogol szatirikus alakjai, köztük például Nozdrev. A figura mindenkinek Leonyid Leonov
