Irodalmi Szemle, 1960

1960/1 - HÍD - Vagyim Szpicin: Hótól szagos a sztyeppe

úgy fut fel-alá az ádámcsutka, mint valami felvonó, a hangja meg olyan, hogy mindig köhintgetnie kell.

Van köztünk még egy hallgatag legény. Ruszlannak hívják. Még télen is egy szál trikóban futkos, pedig a szél valósággal bújócskázik a kocsi falának hézagai közt. A vállán, a karján úgy vastagodnak az izmok, mintha esztergával faragták volna. Vastag nyakán büszkén ül csöppnyi feje, a füle meg olyan, mintha belenőtt volna a koponyájába. Rövidre nyírt, fehérszőke haja göndör gyűrűkbe tü- remkedik. Sokáig törtem a fejem, kire is hasonlít ez a Ruszlan. Aztán rájöttem. Az ilyesféle legényekről szokták mintázni a parkokat díszítő sportszobrokat.

Ruszlan lakatos és szibériai. A kazahsztáni szűzföldekre csak kedvtelésből, kíváncsiságból jött.

A kocsi ötödik lakója Zsenyka Tregub. Már leszolgálta a katonaéveit, mint őrmester szerelt le. Szeret nagyokat mondani. Ha az ember elhinné, amiket beszél, nem merne vele emberek közé menni, mert minden fehérnép azonnyomban térdre borulna Zsenyka előtt, mihelyt megpillantaná. S ami a legérdekesebb, összes barátnője vagy büfében, vagy élelmiszeres boltban dolgozott mint kiszolgáló.

Én vagyok a hatodik a társaságban.

Minden nap várjuk, hogy jöjjön a fő kollektor. így hívják a műszaki vezetőnket. Szemjon Szemjonovics nem nagyon örül neki. Akkor aztán gyakrabban kell majd ide dugnia az orrát, még az is lehet, hogy a meleg fészekből át kell költöznie a sztyeppére, a lakókocsiba.

Egy napon elképesztő újsággal köszöntött ránk a fúrómester: húsz éves lány jön ide közénk dolgozni. De hiába mondta, nem tudtuk elhinni.

Ruszlan majd kibújt a bőréből.

— Aztán hol fog aludni? — kérdezte váratlanul s úgy nézett körül, mintha mennyezetes ágyat akarna teremteni.

— Kiürítjük a kamrát, összeütünk neki egy priccset, és külön szobája lesz, mint valami városi szállodában. - Csíz álmosan nyújtózkodik, csíkos harisnyába bújtatott lábát lelógatja a deszkaágyról.

Fegyának is már nyelve hegyén volt a szó, de lenyeli. Igen elkámpicsorodott képet vág.

A lány váratlanul toppan be. Kora reggel van. Odakinn még sötét, a kocsiban kutya hideg. Senki sem szánja rá magát, hogy elsőnek bújjon ki a meleg vackából és befűtsön a kis vaskályhába.

— Keljetek föl, barbárok! — köszönt ránk Szemjon Szemjonovics és máris ráncig álja le rólunk a takarókat. — Elhoztam a kollektort.

Abban a pillanatban lenn vagyunk a priccsekről.

— Ki a soros a begyújtásban?

— Az most mindegy!

— Igazítsátok meg az ágyakat, banda!

Vad igyekezettel sürgölődünk a sötét kocsiban, s minden lépésnél egymásba ütközünk.

t Hát hogy néz ki, mi? — kérdi Csíz suttogva Fegyától.

— Még nem láttam, - vonogatja a vállát Fegya.