Irodalmi Szemle, 1960

1960/1 - HÍD - Szily Imre: További adalékok a cseh, szlovák és magyar kölcsönös fordításokról

Sziiy imre: További adalékok

a cseh, szlovák és magyar kölcsönös fordításokról

Nagy érdeklődéssel olvastam Fügedi Elek írását a cseh, szlovák, magyar kölcsönös versfordításról az Irodalmi Szemle harmadik számában. Bizonyára megbízható adatai tehát megcáfolják A NAP 1928. április 13-ai számában közzétett adatok egy részét, nevezetesen, hogy 1852-től 1925-ig 40 magyar író 138 műve jelent meg cseh és szlovák fordításban és csak Vrchlický egy kötete magyarul.

Ügy vélem, nem árt, ha a lényegesen más történelmi körülmények között született, de feltétlenül jó indulatot sugárzó cikk lényeges részét 30 év után újra közzétesszük. Részben belevág Csizmadia Dezső „Kísérleteibe" is. Ha marxista szempontból nem is helyeselhető A NAP minden megállapítása, a cikk annak idején a csehszlovák—magyar kulturális közeledést, tehát a haladást szolgálta. Megjegyzem, hogy a közlemény elsősorban prózai müvek fordításával foglalkozott. A cikk így szólt:

„Számos szakmunka mutatja ki az egyes államok közti kulturális kapcsolatok kölcsönös határát, de nem tudunk olyan műről, amely Csehszlovákiával és Magyarországgal foglalkozna ebből a tekintetből. Pedig a mesterségesen állított drótakadályokon túl ezernyi szállal kapcsolódik egymáshoz a két nemzet (!) kultúrhistóriája. Eltekintve a történelmi vonatkozásoktól, évszádokon keresztül szoros viszonyban állott egymással a két nemzet, hiszen képzőművészeink keze nyoma egyaránt fellelhető a történelmi Csehország és Magyarország területén. Az alábbi sorokban a két nemzet közti irodalmi kapcsolatokról akarunk beszámolót adni a nagyszabású és fárasztó, szinte akadémikusan „cédulázó“ kutatásnak nyomán, amelyet Straka Antal, a budapesti csehszlovák követség sajtóosztályának vezetője végzett. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy ezek a vázlatos adatok csupán halvány kontúrjai annak a művészet minden ágára kiterjedő tanulmánynak, amelynek eddig feldolgozott anyaga is hosszú évek fáradságos munkájának ered' ménye és amelynek végső konklúzióit Straka sajtófőnök — aki több cseh és szlovák lap — egy előkelő cseh revű hasábjain fogja nyilvánosságra hozni.

Kétségtelen, hogy az irodalmi kölcsönhatások első feltétele a másik nemzet költőj termékeinek ismerete, tehát a

fordítás. A magyar irodalomnak cseh és szlovák nyelvekre való fordításával foglalkozik Straka Antal tanulmányának egy bibliográfiai szempontból is becses fejezete, amely az egyedüli teljes és hiteles összeállítás, bár egyelőre csak 1925-ig terjed és így az utolsó három év eredményei még hiányzanak.

Innen tudjuk meg, hogy magyarról cseh nyelvre Ruzsicska Anna fordította le először Garay Jánosnak „Mátyás király Gömörben“ című költeményét és Fáy Andrásnak „Sió“ című meséjét 1835-ben, de a fordítások csak 17 év múlva láttak nyomtatásban is napvilágot a Prágában megjelenő „Lumír“ folyóirat hasábjain. Ugyancsak a Lumírban jelent meg Jósika Miklós Bornemissza Anna című novellája 1854-ben, míg 1863-an Jókait is megismeri a cseh olvasóközönség „Adamante“ című elbeszéléséből, amelyet Bacsinszky fordított le. Ugyanakkor adja közzé Neruda Petőfi-fordításait, amelyekben azonban nem érezteti teljesen a nagy költőt, mert német átültetésből fordította.

Az első szlovák fordítás 1864-ben lát napvilágot. Viktorin József teszi közzé báró Eötvös Józsefnek „Tót lány az Alföldön“ című elbeszélését a Lipa (Hársfa) című irodalmi almanachban, 1871-ben a Sborník svetovej poézie sorozatos vállalat 91. és 112. füzeteiként Petőfi versek jelennek meg Prágában, Vrchlický, a csehek nagy költője és a két évvel ezelőtt elhunyt František Brábek egyetemi tanár, valamint Tűma műfordításában. Ugyancsak Vrchlický és Brábek adták ennek a vállalatnak 49. füzeteként Arany János naív époszát, a Buda halálát.

Most már csak névszerint soroljuk fel az 1871—1925 évek közt cseh, illetve szlovák nyelven megjelent szerzők műveit, annak feltüntetésével, hogy hány kötetüket fordították le. Elöljáróban kell megemlíteni Madách drámai költeményét, amelyet az elterjedt irodalmi pletyka szerint eredetileg szlovák nyelven írt volna és amelyet a nagy mű minden szépségének érvényrejuttatásával Hviezdoslav fordított szlovákra. A továbbiakról ez a statisztika számol be: Agai Adolf, Almási Tihamér, Bérezik Árpád, Bíró Lajos (3), Bródy Sándor (6), Csiky Gergely (5), báró Eötvös József (2), Erdősi F., Herczegh Ferenc (11), Dóczy Lajos (2), Drégely Gábor, Hevesi József,