Irodalmi Szemle, 1960

1960/1 - HÍD - Szily Imre: További adalékok a cseh, szlovák és magyar kölcsönös fordításokról

Farkas Imre, Földes Imre, Heltai Jenő Masamódja, Jókainak 50 regénye több kiadásban is, Justh Sándor, Kaffka Margit, Kisfaludy Károly, Kozma Andor, Lampért Géza, Lengyel Menyhért (5 színműve, köztük a Cárnő, a Táncosnő, és a Tájfun), Mikszáth Kálmán 17 regénye és elbeszéléskötete, Móricz Zsigmondtól a Sárarany, Nagy Endre, Pásztor Árpád, Pekár Gyula, Rákosi Jenőtől a híres Aesopus, Rákosi Viktortól Oroszlánköly- kök, Széchy Ferenc, Tábori Kornél, Vad- nai Tibor, Vajda Ernő Délibábja, Vértesi Arnold és Szomaházy István.

A már megnevezett fordítókon kívül Jókai regényeinek túlnyomó részét Mayer- hofer ültette át cseh nyelvre, kívülük pedig Isák, Gregorová, Cambel és Grebáč- Orlov a legszorgalmasabb cseh, illetve szlovák fordítók. Itt említjük meg, hogy az 1925 utáni, tehát a kimutatásban nem szereplő fordítások javarészét Václav Vyhnálek, a kassai rendőrség sajtóosztályának tisztviselője végezte.

40 magyar író 138 kötetéről számol be ez a kimutatás, amivel szemben a háború előtt könyvalakban magyar nyelven csak Vrchlický költeményei jelentek meg.(!)

A tanulmány természetesen kiterjed a folyóiratokban és hírlapokban megjelent magyar munkákra is, hiszen az utóbbi években a budapesti Ojság több cseh író novelláját közölte le Bújnák fordításában; értesülésünk szerint Az Est-lapok a közelmúltban szerezték meg a Čapek testvérek összes műveinek fordítási és kiadási jogát.“

Az évszázados szomszédság sok nyomot hagyott, hatással volt a cseh, szlovák, magyar nép kultúrájára, noha az 1925— 1945 évek közötti időszak nem kedvezett a pozitív kölcsönhatásoknak. Le kell azonban szögezni, hogy ebben az időben is voltak a kulturális közeledésnek mindkét oldalon jószándékú követei. Hálátlanság lenne figyelmen kívül hagyni, hogy éppen ebben az időszakban, 1930-ban

jelent meg az első magyarnyelvű Svejk Párizsban, a Monde kiadásában, Karikás Frigyes, az ismert emigráns író fordításában. Mert bár a huszas évek végén két budapesti könyvkiadó is tervbe vette, hogy Hašek Svejkjét kiadja, de igyekezetüket Horthyék elgáncsolták. Emlékezetem szerint ebben az időben Móricz Zsigmond, Kosztolányi, Szabó Dezső, Molnár Ferenc (A Pál utcai fiúk), Körmendi Ferenc, Földes Jolán művei jelentek meg cseh nyelven.

Mert valóban csak adalékokról van szó, itt az ideje egyszer már rámutatni, hogy Zápotocký Üj harcosok sorakozója c. regényében, amikor az önsegélyző egylet zászlóavatásával kapcsolatban arról ír, hogy a szabómester Tonda fia (a szerző maga) az ünnepségen az összegyűlt közönség megelégedésére az édesapjától kapott 1880. évi munkás kalendáriumban közölt kedvelt versét szavalta, ez a vers: „Mužem buď!“ nem volt más, mint Petőfi Ha férfi vagy, légy férfi c. klasszikus alkotása.

Közlöm, hogy magyar költők sikeres fordítója még Alfons Welter, a kiadás előtt álló cseh-magyar szótár szerkesztője, a Csehszlovák Tudományos Akadémia dolgozója. Műfordításait cseh lapok közlik.

Fügedi Elek és az illetékesek szíves figyelmébe ajánlom: itt az ideje, hogy alaposan áttanulmányozzák Antonín Stra- kának a nácik vandál pusztításai elöl részben megmaradt töredékes irodalmi hagyatékát. Kutatni kellene František Brábek (a fia még él) és Pavol Bújnák irodalmi hagyatékának anyaga után is. Az osztrák-magyar időkben és az első köztársaság idején ők adták elő a prágai Károly Egyetemen a magyar irodalmat.

Cseppből lesz a tenger. Kicsiből lesz a nagy. Megérett az idő A NAP cikkében szorgalmazott mű megírására. A Ko- vács-Novotný könyv még nem ezt a célt szolgálja. Kedvezők a feltételek. Kiadó, olvasó bizonyára akadna. Ki lesz a szerző?