Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dobozy Imre: Szélvihar (Egri Viktor)
Persze a regényt, mint ahogy minden más írásművet is nemcsak eszmék, de a külső alkotási módszerek is alakítják. Ezeknek a külső módszereknek már előbb említett hibáit vizsgálva nem nehéz eljutni ahhoz a látszólagos paradoxonhoz, hogy a hiányosságok mögött szükségképpen igen nagy írói egyéniségnek kell rejtőznie, ha még így is ily sugallatosan tud hatni az olvasókra. A „Martin Eden“-t sok év után újra olvasva most is úgy érzem, mint diákkoromban, hogy Martin Eden csak új életért merült a hullámok alá, csak tréfálkozva bújt el az olvasó elől, s szinte látni vélem, ahogy kacsintgatva biztat: Küzdj, tanulj, Ember, előre arc! Monoszlóy M. Dezső. SZÍNHÁZI fjgy p]/) SZÉLVIHAR Dobozy Imre drámája a Magyar Területi Színházban A magyar ellenforradalom viharos napjainak történetéből eddig két magyar dráma merítette tárgyát. Fejér Istváné az érdem, hogy a magyar írók közt ő reagált a leggyorsabban Bekötött szemmel című drámájában 1956 októberének eseményeire. Kezdeményezése bátor és hasznos tettnek bizonyult; az időtávlat hiánya azonban óhatatlanul magával hozta az elsietés és riportszerűség veszélyét. Fejér érdekes és helyenként jól megfogott darabja így nem adhatott átfogó képet az ellenforrada ómról, s talán a sokat akarás tényéből adódott, hogy főhőseinek jellemrajzát elnagyolta és a történés hátterét sem tudta elég hitelt érdemlően megragadni. Egyetlen drámába természetesen nehéz az ellenforradalmat kiváltó okokat és tényeket belesűríteni, ám a részigazságoktól is joggal követelhetünk több hitelt és mélységet. A másik magyar dráma, Dobozy Imre Szélvihara, amely budapesti bemutatója és más magyarországi színpadok nagysikerű előadásai után nálunk is elkezdte sikeres körútját — éspedig először Prágában, majd a mi Területi Színházunkban —, már jóval igényesebb, művészibb munka. Drámaibb a cselekménye, hitelesebb a környezetrajza, igényesebb a jellemfestése és elevenebb, lüktetőbb, költőibb a nyelvezete. Fejér drámájának története Budapesten játszódik le és főhősei munkások, főiskolások sorából regrutálódnak. Dobozy egy istenhátamögötti faluba vezet el bennünket, termelőszövetkezeti parasztok közé, sikeresen kiválasztja azt a drámai pillanatot, amikor az ellenforradalmi ár szennyes hullámai rácsapnak a falura. Mácsay Géza volt földesűr az ellenforradalom hírére ti- zenkétévi hallgatás után átveszi az uralmat, kikergeti Kalló Ferencet, a termelő- szövetkezet basáskodó, parancsoláshoz szokott elnökét a szövetkezeti irodából. Dobozy lélegzetállító ütemben indítja el a drámát, egy remekül megrajzolt jelenetben megmutatja a szövetkezeten belül az ellentéteket; a volt földesúrnak voltaképpen nincs is nehéz dolga, hogy cinkosaival együtt a nép nyakára üljön. De a tulajdonképpeni nagy dráma egy családon belül, Csendes Imre házában játszódik le. Csendes, a szövetkezet csikósa megingathatatlanul áll a haladás oldalán, szíve minden csepp vérével már a közösségi élet elkötelezettje, a keserves múlt megtanította, hol a helye és készen áll arra, hogy a közös vagyont akár az élete árán is megvédelmezze. Csendes elküldi lányát, Juliskát az októberi viharos éjszakába, verje fel a szétszórt tanyákon élő tagságot, hogy együttes erővel felvehessék a harcot az ellenforradalmi erők ellen. A veszély tetőfokán váratlanul betoppan a házba főhadnagy fia, ám hamarosan kiderül, hogy apa. és fia között áthidalhatatlan szakadék tátong. A fiatal Csendest Pesten meg- szédítették az álhazafias eszmék és az ellenforradalom pártjára állt. Az apa hiába próbálja meggyőzni, hogy hamis útra tévedt, a fiú csak akkor döbben rá, hogy eltévedt, amikor saját szemével győződik
