Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dobozy Imre: Szélvihar (Egri Viktor)
meg az árulásról és tanúja annak, hogy Mácsay a régi világot akarja visszahozni. Ébredése és kijózanodása tragikus: Mácsay fegyvert fog rá és golyója édesanyját éri. A dráma vég jelenetében ugyan bosszút áll, lelövi Mácsayt és az utolsó pillanatban érkező szövetkezeti parasztok lefegyverezik az ellenforradalmi bandát, ám a győzelemnek, az új életnek drága ára van: a fiát védő édesanya meghal. Dobozy drámájának erőssége, hogy néhány nagy jelenetbe tudja sűríteni mindazt, amit a magyar ellenforradalomról, a magyar falu ellenállásáról tudunk, olvastunk és hallottunk. Jó ismerősünk a rendszerhez hű Csendes Imre, becsületessége, kitartása, józansága és kommunista hite mint tiszta szívdobbanás ismerős előttünk; szenvedélyes szava, egész magatartása és embersége a mi Csendes Imréinket idézi elénk, akik hasonló helyzetben hasonló keménységgel és becsületességgel állnák meg a helyüket, megőrizve a közösség vagyonát és makulátlan emberi tisztességüket. Ismerősünk a tagságtól elszakadó, mindent a maga érdemének betudó, basáskodó szövetkezeti elnök is, akit csak a nagy veszély pillanata döbbent rá, milyen helytelen csapáson járt. Az álarcban járó Mácsay Gézák és Szirom Gazsik sem idegenek előttünk, a múltban nem egyszer találkozhattunk velük a mi életünkben _ is, — egyedül a gőzös fejű főhadnagy szólamait figyeljük vonakodva, idegenkedve és némileg hitetlenül, bár tudjuk és érezzük, hogy az ellen- .forradalom viharos napjaiban akadtak ott akár tucatszámra hasonló megtévelyed ettek; valahogy úgy érezzük, hogy a mr fiataljainknak nem kellenek ilyen tragikus leckék, mert náluk ilyen eltévelyedésről nem lehet szó, a mi szocialista nevelésünk sokkal mélyebbre hatolt; őszintébb, mélyebb a hitük és ezért ellenállóbb minden gazzal, métellyel szemben. Dobozy drámájának tanulságait ezért egészében elfogadjuk, hitelesnek és igaznak érezzük mondanivalóját és külön örömünk, hogy túlzásai ellenére is igen ízesen, magvas költői nyelven tolmácsolja a szocaliz- mus és a közösségi élet mellett kiálló falu igazságait. Hiányérzetünk csak a harmadik felvonásban támad, ahol a szerző a mélyebb motiválással adósunk marad. De e gyöngék nem csökkentik az összbenyomást és nem fokozzák le a hatást sem. Egy dráma akkor jó, ha belénk markol, nemcsak az elménket foglalkoztatja, hanem a szívünket is érinti, érzéseinket felkorbácsolja, pártállásra kényszerít az igaz és nemes mellett. Mindezt megteszi velünk Dobozy drámája, ezért tartjuk kisebb hibái és kezdetlegességei ellenére is hasznos, művészi tettnek. És ezért helyeselhetjük, hogy Területi Színházunk bemutatta ezt a szép új magyar drámát, egy magyar író tanúság tételét az új élet igaza mellett. Ügy hisszük, hogy Területi Színházunk helyes útra tért ezzel a bemutatóval és csak kívánatos volna, ha további műsorpolitikájában a maiságra, a szocialista drámára fektetné a hangsúlyt és nem erőszakolná a kosztümös komédiákat olcsó papírfiguráival, amelyeknek a mi színészeink a legjobb akarattal sem tudnak életet adni. A bemutató előadáson Konrád József Csendes Imre szerepében kimagasló alakítást nyújtót. Férfias, megnyerő volt mind hanghordozásában, mind gesztusaiban. Egyenes, teljes embert állított a nézők elé. Király Dezső Müller könyvelő aránylag kis szerepét is kitűnően formálja meg. És Bugár Béla is bebizonyíthatta, hogy hasznos tagja lesz az együttesnek. De a többiek is jól illeszkedtek bele az együttes játékába; nem akadt kirívó hiba, fé:re- csúszott, melléfogott alakítás és ez a legfontosabb egy becsületes teljesítményre törekvő együttes munkájánál. Tarics János első rendezői munkáját is dicséret illeti. Ha a befejező jelenetek kuszaságán javít, munkája még hitelt érdemlőbb lesz. Egri Viktor
