Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - ORSZÁGJÁRÁS - GYÜRE LAJOS: Kisgyarmati lakodalom
ORSZÁGJÁRÁS JCii^a^matĹ LakacLalfrm Már Móricz Zsigmond feljegyezte, hogy . e vidéken“ — az Ipoly mentén — „a fiatalok összeboronálásában — mint az egész világon — itt is nagy része van a szerelem mellett az érdeknek, a személyes megtetszés mellett idegenek közreműködésének“. Akárhogy is történt a dolog, lakodalom lett a vége, ahol mulatni nemcsak lehet, hanem kell is — mert megszólják az olyan lakodalmat, ahol még el sem dalolják magukat a emberek. A szülők apróra megegyeznek minden anyagi felett, a fiatalok az anyakönyvvezető előtt jelentkeznek és „kitétetik“ magukat. A templomban háromszor kihirdetik az új párt. Lakodalom előtt a két vőfély — itt „vőfény“-nek mondják — kétszer hívogat. Akiket meghívtak, azok „hivsttá“ vannak. Ha csütörtökön hívogattak, akkor hétfőn volt a lakodalom; ha szombaton, akkor szerdára tették az esküvő napját. Vasárnap nem lehetett lakodalmat csinálni — a pap nem engedte. A vőfélyek ünneplő ruhában, bokrétásan, vőfélypálcával jártak hívogatni. A vőfélypálca: nádpálca, tetején alma, rozmaring-csokorral és szalaggal. A hívogatás úgy történt, hogy a két vőfély együtt ment a meghívandó házába, megkérdezték: itt lakik-e az, akihez az ő uruk és megbízójuk, a principálisuk (a vőlegény) küldte őket. Mondanom sem ;kell, hogy a vőfélyek jól tudták, hogy ott lakik. A kérdezősködés csak a parádé kedvéért történt. Az illendő fogadás után rövid hívogató verset mondtak. A házigazda megkínálta őket pálinkával, borral. így aztán nem egyszer megesett, hogy a hívogató vőfélyek dalolva, táncolva mentek végig a falun. Ez volt az első hívogatás. Másodszor az esküvő napján kora reggel beköszöntöttek a meghívottakhoz figyelmeztetni őket, hogy már itt az idő, menni kell a lakodalmas házhoz. Ekkor azonban már külön-külön járt a két vőfély, és sehol sem időztek sokáig. Ezután megindultak a meghívottak „seregeim“ a vőlegény vagy a menyasszony házához, ki-ki oda, ahová hivatalos volt. Megreggeliztek, vagy csak borozgattak. Mikor már mindenki megérkezett, aki a vőlegény házához hivatalos volt, a vőfélyek elmentek a „hütre“ hívni a menyasszonyt. A kikérés, vagy „hütre“-hívás után visszaérkeztek a vőlegény házához, de menyasszony nélkül. Ekkor elindult mind a két násznép külön-külön a templomba. Az úton a templomba menet énekeltek, daloltak és rigmusokat kiáltottak. A nóták többnyire ismertek, de a rigmusok frappáns, humoros fordulatokkal telik. Például: Arany bárány arany kos, esküvőre megyünk most! Ijjuju!
