Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - ORSZÁGJÁRÁS - GYÜRE LAJOS: Kisgyarmati lakodalom
A menyasszony arany bárány, arany betű van a vállán! Ijjuju! A vőlegény a menyasszonnyal csak az oltár előtt találkozott. Esketés után a menyasszony keresztanyja „tilali“ (tüli) kendővel letakarta a menyasszony fejét, és asszonnyá avatta. Ez abból állt, hogy a menyasszony a „tilali“ kendővel letakarva, kezében egy szál égő gyertyával megkerülte az oltárt. Igaz, egy kis szerep a vőlegénynek is jutott. Míg a menyasszony az oltárt kerülte, a vőlegény megeresztette a nadrágszíját, hogy az új asszony könnyebben szüljön. Az esküvő után, a templom előtt táncoltak egyet-kettőt (gyors csárdást), aztán elindultak a menyasszony házához. A kapuban elbúcsúztak, és a vőlegény násznépével együtt visszament a vőlegényes házhoz, míg a menyasszony a szülei házánál maradt. Mindkét lakodalmas háznál táncra kerekedtek, de csak a fiatalok. Megebédeltek. (Hogy ennek volt-e valamilyen rögzített formája, nem tudom. Az elbeszélők erre vonatkozólag semmilyen adatot nem szolgáltattak.) Délután kezdődött csak az igazi lakodalmi parádé. Nagy készülődés közepette elindult a vőlegény násznépe a menyasszonyt kikérni. Először csak követeket küldtek, akiket a menyasszony násznagyai fogadtak. Feladatokat, találós kérdéseket adtak fel, s míg meg nem fejtették, nem voltak hajlandók velük szóba állni. (Rendszerint bibliai személyek szerepeltek a kérdésekben.) Az első sikertelen kérés után visszatértek a vőlegény házához, majd újból elindultak, de megint csak úgy jártak, mint az előbb. Harmadszorra aztán felkerekedett az egész násznép a vőlegénnyel együtt. A menetben a vőfélyek jártak elöl összefog ódzva, utánuk a nagynászok és aztán a vőlegény a násznéppel. Utánuk a megosztott banda (zenekar). Mikor a vőlegényes háztól elindult a násznép a menyasszonyért, sokan kiálltak az útra nézni őket. A násznép ilyen rigmusokat kiáltozott feléjük: Eltörött a csibevályu kiá’t minden tátott szájú! Ijjuju! Aki miránk bámíszkodik, az miközénk kívánkozik! Ijjuju! Szokás volt még, hogy egy ember vadásznak öltözött, tarisznyát akasztott a nyakába, amelyből egy kitömött nyúlbőr lógott ki, vállára lőcsöt tett és így ment a lakodalmi menet mellett. Időnként előkapta a kitömött nyulat, eldobta és a lőccsel rálőtt, a kísérők és bámészkodók nagy nevetése közepette. Mikorra a menyasszonyos ház kapujához értek, zárva találtak mindent. A házban ilyenkor elcsendesedtek, ezzel is igyekeztek kifejezni, hogy nem várják a násznépet. A társaságot azonban nem lehet becsapni. Betörik, vagy kinyitják a kaput, mire a házból kijön a nagynász és megkérdi, mit keresnek. A vőfély ilyen köszöntőt mond: „Dicsértessék az Orjézus Krisztus! A mi kis seregünk odakint vagyon. Hosszú úton elfárada nagyon, fogadják őköt is hajlíkjukba, részesítsík őköt is a mu- laccságba“. A menyasszony násznagya azonban nem engedi be őket: megkérdezi milyen jel után jöttek a házhoz; hoztak-é valamit, amivel bizonyítani tudják, hogy ők azok, akiket várnak? Ekkor előjön a vőlegény násznagya és felmutatja a nász
