Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - DISPUTA - DOBOS LÁSZLÓ: Szépprózánk néhány kérdéséről
Fiatal prózánkban a paraszti tematika mellett a kispolgári problematika jelentkezik a legerőteljesebben. Legújabban Nagy Irén Kiskisasszonya faglalkozik az életnek ezzel a területével. E kisregény az életút élmény- és emlékvilágából szövődik irodalmi alkotássá, Juditban, a regény központi alakjában az írónő tapasztalata és életszemlélete alakul és erősödik tanulsággá. A mű tengelyében Merényi Judit és nagypolgári munkaadójának látszólagosan elsimuló majd fellobanó ellentéte áll. Ebbe a viszonyba szövődik bele Géza és Judit érzelmi kapcsolata. Az alapkonfliktus: szegények és gazdagok ellentéte. Judit a nagypolgárság életmódjából, társadalmilag negatív magatartásából pozitív jellegű következtetést von le. A regény alaplogikája ez: a társadalmi fekély taszít és józan belátásra bír. Judit így ír kedvesének Gézának: „A jövőben csak olyan helyen akarok dolgozni, ahol elismerik, hogy én ugyanolyan lember vagyok, mint a munkaadóm és nem gép, amely a kiadott munkát elvégzi.“ Judit a regény zárófejezetében így áll előttünk: '„El kell jönnie az időnek, de addig az ember nem tehet mást, mint hallgat és összeszorított foggal dolgozik.“ Merényi Judit a kitaszítottságtól e megállapításig jut. A végösszeg tehát ez: a nagypolgári világ önzése belső differenciálódást, humánus elkülönülést alakít ki az emberekben. Ez önmagában finom mieglátás. De vajon hiteles összegezése-e a polgári világban végbemenő folyamatnak? Nem teljesen. A könyv megjelenésekor egyes bírálók azt Vetették az írónő szemére, hogy az életnek csak egy kis szeletét ábrázolja. Ez igaz. Viszont az írónak éhhez joga van. A hangsúly ebben az esetben nem azon van, hogy az életnek szűkebb vagy nagyobb területét ábrázolja az író, hanem azon, hogy mit mond. A gondolat, a mondanivaló a lényeges. Merényi Judit jellemzése, beállítása emocionális jellegű. Egy reményekkel -teli érettségizett lány ráébred a rideg valóságra. A megismerés, a rádöbbenés: csalódást eredményez. Az évekig melengetett álmok szertefoszlanak. És mi lép a helyükbe ? Remény, reménykedés. Szerintem a regény mondanivalója itt válik csonkává és elégtelenné. Mert az érzések alakulásának megvan az a sajátossága, hogy az érzéstartalom változása szükségszerűen magatartást is alakít. Ez vonatkozik a társadalmi élet viszonyaira is. Különösképpen pedig a kispolgári mentalitásra. Meddig jut Nagy Irén Merényi Judit ábrázolásában? A változó érzéstartalom konstatálásáig. Merényi Judit magatartásán ugyanis nagyon keveset változtat érzéseinek másneműsége. A mondat ezzel végiggondolatlan és kimondatlan marad. A Kiskisasszony írója szándékosan kerüli a közhelyeket és frázist. A mű nyelve nagyon kevés kivétellel valóban frázismentes, ami Nagy Irén önfegyelmezett írásmódjának köszönhető. Azonban a sémaszerűséget már nem tudta elkerülni. Túlságosan merev, megvont a szegények és a gazdagok közti határ. A valóságban, különösen pedig a kispolgárság emocionális életjelenségeinek ábrázolásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül a mezsgyék elmosódottságát. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a polgárságon belül rétegeződés nem jelentkezik olyan élesen, mint a munkásosztály és a burzsoázia közötti osztályellentét. A polgárságon belül végbemenő diferenciálódás megrajzolásakor figyelembe kell venni az osztály rétegeinek közös és megkülönböztető vonásait és különösein alaposan kell tanulmányoznunk az életjelenségek változó, átmeneti formáit. III. Az elmondottak, illetve prózánk fentiekben vázolt helyzete magyarázza, hogy miért éppen epikai alkotásainkban vetődik fel a tradíció és modernség, hagyományápolás és haladás kérdése. Az elmaradás itt a legszembetűnőbb. Jelenlegi helyzetünk és a művészi igény között itt mutatkozik legélesebben a különbség. Irodalmunk tradíció nélküli. A szlovákiai magyar irodalom eddigi hagyatéka nem jelent olyan alapot, amelyre a harmadvirágzás korszaka biztonsággal építhetne. Nálunk a harmadszori indulás nem a félbehagyottnak a folytatását, hanem valami másnak, újnak a kezdetét jelentette. Az 1948 után következő kibontako
