Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - DISPUTA - DOBOS LÁSZLÓ: Szépprózánk néhány kérdéséről

A következő fejlődési szakaszban (Nagy Irén: Fölszállt a köd, Kiskisasszony, Kónya József: Dalol a Tátra. Lovicsek Béla: Haragosok, Mács J.: Téli világ, Petrőci Bálint: Piros virág) az eszmei tudotosság már hitelesebb formában nyer kifejezést. A felsorolt kötetek alapanyaga: az író élményvilága. Kezdő, de idősebb írók műveiben is állandóan visszatér a gyermek, az ifjúkor élménytartalma. A minőségi továbblépést itt éppen a saját élményvilág felé való fordulás jelenti. Természetszerűen előtérbe kerül az író egyénisége. Az írások ihletője most már nem külsőségekben megnyilvánuló előre felállított eszmei keret, hanem belső indíték. így kerül be fiatal prózaírók műveibe a közelmúlt, az ifjúkor szubjektív élményvilága és egyes írásokba a szülőföld szeretete. A kép, ami az imént felsorolt kötetekből elénk tárul, sokkal összetettebb, sokszínűbb, mint az előző írásokban láthattuk.

Annak ellenére, hogy ez a fiatal prózai nemzedék számban nem nagy, műveik tematikai differenciálódást mutatnak. Lovicsek Béla és Mács József a falut hozzák irodalmunkba, Nagy Irén a várost és a kispolgárságot formálja elbeszélésbe és kisregénybe, Kónya József természetimádatával jelent új színt, Petrőci Bálint a munkásélet ábrázolásával próbálkozik.

Lovicsek Béla és Mács József falusi témájú írásaiban sok a közös vonás. Mindkettőjük célja a parasztvilágban végbemenő változás érzékeltetése. Valóságszemléletükre elsősorban az jellemző, hogy forrongásában, vajúdásában igyekeznek ábrázolni a paraszti életet. Hőseik gondolgodásában és tetteiben az átalakulás mozgatóerőit szándékolják kidomborítani. A régihez, az „enyémhez“ való ragaszkodás és nehezen barát- kozás az újjal. Fontolgatás, pillanatnyi nekilendülés és megint visszaesés, önmarcan- golás, tépelődés, megtorpanás, visszariadás, s kétkedő ízlelgetése az újnak. Rendszerint ezek a tartalmi elemek fundálják írásaikat. A megformálás élményt, emléket és megfigyelt vagy hallott eseteket hív segítségül. Élményközelség, éíményközösség ayatja ezeket az írásokat az író életének részévé. Lovicsek Béla és Mács József a falun végbemenő forradalom rögzítői, s ezúttal részesei. Azzá teszi őket a közös múlt és az egy ideig együtt haladó sorsközösség is.

Lovicsek és Mács paraszti tárgyú írásainak élménytartalma egy sajátos spontaneitással párosul. Miben mutatkozik ez meg? A paraszti élet alakjainak megválasztásában. Lovicsek és Mács parasztalakjai ismerősök, rokonok, vagy legrosszabb esetben is falubéliek. Nem annyira megfigyelt falusi emberek ezek, mint inkább ismertek, látottak, akik az ifjúkori emlékek társszereplői, akiket az emlékezet idéz meg egy rövid pillanatra. Élő parasztemberek lépnek itt elő irodalmi alakokká és társadalmi mondanivalóvá. Megtörtént vagy részben előforduló esetek válnak általános tételekké. A megformálás főleg az együttérzésre, az ismertre, a látottra, az életre támaszkodik. Az író ezekben az írásokban nlem összegez, hanem inkább másol, enyhébben mondva irodalomba vetít megtörtént dolgokat. Elég ez? Nem! Az elbeszélés, a kisregény vagy a regény, egyáltalán a próza, amint megíródott, már általános érvényű igazságot kell, hogy jelezzen. Lovicsek és Mács, de minden fiatal prózaíró esetében már most az a fontos, hogy mi a szülője ennek az általánosításnak? Az ,,egyszer láttam“, a „megtörtént“, az „így volt“, a még „ma is él“-e, vagy az összegezés? Másszóval az egyes, vagy az egész? Vajon részigazságok lépnek itt fel általános törvényekként, vagy a maguk összefüggésében megfigyelt és ábrázolt emberi és társadalmi viszonyok ? Voltaképpen ettől függ az írás hitele és elfogadhatósága. Szerintem Lovicsek, Mács és valamennyi kezdő prózaíró túlságosan élményekben, történetekben és ismert alakokban gondolkodik. Az írás törvénye bizonyos mértékben ezáltal itt megfordított: az irodalmi alakok élő hasonmásaihoz alakul a megrajzolt helyzet és nem megfordítva. Az írói megfigyelés és tapasztalat, a megismert emberi vonásokból, tulajdonságokból, emberi és társadalmi viszonylatokat következtet, helyzeteket alkot. Az írások hősei minden esetben az így, összefüggéseiben megismert viszonyok és helyzet lényegét fejezik ki. Az általánosítás csak így válhat hiteles tétellé.

Lovicsek és Mács prózai írásaiban az élményvilág felfedezése és irodalmi megformálása, kétségtelíenül továbblépést, elmélyülést jelent. Az élmény, az élményközelség