Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - DISPUTA - DOBOS LÁSZLÓ: Szépprózánk néhány kérdéséről

nek ezzel a formájával. Az említett regények majd mindegyikében ott süt az író életútja. (Talán Ordódy Katalin rugaszkodott el legjobban saját életének tör­ténetétől.) Az eddigiek folyamán prózaírásunk árnyoldalainak okát próbáltam megvilá­gítani. Hiányos lenne a kép, ha nem mutatnánk rá regényírásunk két kiemelkedő alkotására. Az egyik Szabó Béla Menyasszonya, a másik Egri Viktor Égő földje. A Menyasszony különösen környezetrajzával magasan kiemelkedik a Szlovákiában eddig kiadott regények közül. Az Égő föld pedig a jellemformálás sokrétűsé­gével és elmélyültségével válik prózaírásunk másik legjobb regényévé. Ez a két mű fentebb említett vonásaival már jelenünkben is követnivaló hagyományt, tra­díciót jelent. II. Prózánknak van és lesz utánpótlása. Nem irodalmi „csodagyerekek“ váratlan feltűnése, hanem egy lassan alakuló epikus nemzedék sorakozója jogosít fel e megállapításra. Mács József, Lovicsek Béla, Nagy Irén, Kovács István, Petrőci Bálint és Szőke József írásait ma már irodalmi értéknek kell tekintenünk. Eddig megjelent, illetve megjelenő írásaik megkövetelik, hogy irodalmi szinten foglal­kozzunk velük. Életkorban lényeges eltérés van a fiatal prózaírók között, de indulásuk, jelentkezésük nagyjából egy időre esik. Azonos körülmény: — a szo­cializmus kezdeti évei — indítja őket útjukra. Indulásuk egybeesik a szocialista realista irodalom jelentkezése teremtette légkörrel. Az első próbálkozás, az írói eszmélés szinte beleszületik a szocialista realizmusba. Ez a korszak félreérthetet­lenül kihangsúlyozza az ember és társadalom, író és társadalom szükséges kap­csolatát. A szocialista realizmus kritérumai határozott kiállást, világnézeti és eszmei tisztánlátást követelnek. Pártosságot, pártos kiállást a munkásság osz­tályérdekei mellett való állásfoglalást jelent az írás. írni annyit jelent, mint színtvallani, hitet tenni. Az élet a valóság tudomásul vétele politikai tudatosság­gal párosul. Eszmei tudatosság: ez szabja meg és jellemzi a prózai utánpótlás szárnybontogatását. Ebből következik a kezdést nyitó írások erősen politikai tartalmú célzatossága is: bizonyítani, érvelni a szocializmus igazsága mellett. Voltaképpen ezzel ma­gyarázható, hogy az indulás jegyét magán viselő prózai írásokban túlteng a tar­talmi elem. Mondanivalóját az író hőseink magatartásán keresztül akarja be­mutatni. Ez a szándék következésképp mégszabja a „típusválasztást“, a cselekményvezetést és nem utolsósorban az írásművek szerkezetét is. Jó és rossz, pozitív és negatív hősök állanak egymással szemben. Szükségképpen a történés fonala kétvonalú, egymás mellett, illetve egymással szemben haladó. A szerkezeti tagoltságot rendszerint az összecsapások adják meg. Jobban mondva határozott szerkezeti elgondolkodásokról nem is beszélhetünk, inkább az események csomó­pontja jelent némi rendszert. Könnyen áttekinthető írások voltak ezek, minden műfaji szándékosság és elgondolás nélkül, amelyekben az írók kevés figyelmet szentelnek a kifejezés eszközeinek. (Petrőci: Megbékélt emberek, Mács József: Végnélküli gyűlés.) Ezek az írások még keveset árultak el szerzőjük irodalmi értékeiről. Az íré egyénisége nem érvényesülhetett kellőképpen, mert sémákban gondolkodott, a szereplők egyike vagy másika inkább csak ürügyet jelentett az író mondaniva­lójának továbbítására.

Next

/
Thumbnails
Contents