Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - DISPUTA - DOBOS LÁSZLÓ: Szépprózánk néhány kérdéséről

a magyar feudalizmus utolsó lobbanásának, megismerhettük a burzsoá államrend kisebbségi politikáját és építői vagyunk a szocializmusnak. Lakott ezen a fqldön gróf, báró, bankár, nagykereskedő, bérlő, faját védő és mentő politikus, jegyző és szolgabíró, zsíros bíró. és gazdagodó kocsmáros, de szült ez a föld százakra menő kommunista mártírokat és csatasorba állított ezrekre menő hűséges harcos sereget is. Egy félévszázad leforgása alatt az államrendek és eszmék valóságos vándorlását élte meg a szlovákiai magyarság. Ha ezekből az eseményekből mindig leszűrhettünk és leszűrtünk volna a tanulságokat, sok bölcsünk lenne. Nagy történelmet őriz ez a föld: és nagy tanulságokat. Népe mindig a történelem kohójában izzott. Szélen, kárörvendve, önmagát féltve nem állt soha. Harcolt, réjszese volt a történelemnek. Helyzetünket 1918-tól egészen napjainkig egyre változó társadalmi-történelmi tényezők határozták meg. Érvényes volt ez a gazdasági élet területén úgy, mint a gondolkodás szellemi élet megnyilvánulásaiban. Voltaképpen ezen társadalmi-történelmi tényezők felismeréséből fakad az első köztársaság baloldali íróinak felelősségtudata is.

A szocialista forradalmak korszakában az alkotó művészi élet központi problémája: a tegnap emberének szocialista átalakulása, mába érése. Ez korélmény. A múlt embere szocializmusba érésének mikéntje nagyrészt az illető nemzet társadalmi-történelmi körülményeitől függ. Irodalmunk, közelebbről prózánk múltábrázolásának eszmei fundamentuma ez a társadalmi-történelmi követelmény. Nemzetiségi irodalmunkban a szocialista átalakulás osztályérdekei szükségszerűen felvetik a hovatartozás kérdését. Ez mintegy kihangsúlyozza az átalakulás történelmi vonatkozásait. A társadalmi-történelmi jelleg itt következetes nyomatékkai jelentkezik. Múlt nélkül nincs jelen. A történeti elem el- kenése, átugrása, leszűkítése prózánk eszmeiségének megnyirbálását jelenti.

Vajon érvényesül-e ez a társadalmi-történelmi jelleg prózánk ilyen vonatkozású alkotásaiban?

Nem válaszolhatunk egyértelmű igennel. A múlt, a közelmúlt és a jelen szintézisének igényével Egri Viktor regény trilógiájának első két kötete: a Márton elindul és a A tűrj üllő, L. Kiss Ibolya: Túl a folyón, Szabó Béla: A család kedvence és Ordódy Katalin: Megtalált élet c. regénye lép fel. E művek közös vonása és szándéka: a korélmény kifejezése, közvetve vagy közvetlenül a múlt mába érésének epikai ábrázolása.

Egri Viktor két regényének és Szabó Béla A család kedvencének van egy közös vonásuk: éspedig az, hogy a történeti események fonala vagy beletorkollik vagy összefüggésbe kerül a zsidókérdéssel. Egrinél ennek objektív okai vannak Márton életútjában, mert a munkásmozgalomban tevékeny szerepet játszottak a zsidó értelmiség különböző rétegei. Szabó Bélánál már inkább szubjektív okoknál fogva és szubjektív módon alakul regénnyé a zsidóság tragédiája. A szlovákiai magyarság történetének kétségtelenül részét képezi a zsidóság sorstragédiája , sőt, túl is nő azon: hisz a zsidó üldözés európai méretű, ezért irodalmi ábrázolása is túlnő az országhatárokon. De a zsidóság sorstragédiája ennek ellenére sem azonosítható mindenben a szlovákiai magyarság történetével, csak része ennek a történelemnek. A rész sok mindent megmagyaráz, de nem meríti és nem merítheti ki az egész, az objektív történetiség lényegét.

Egri Viktor Márton alakjában társadalmi történelmi szintézisre törekszik. A trilógia első része 1923-ig vezeti Márton életét. A második kötet 1938-ban folytatódik tovább. Egri javára kell írnunk azt, hogy Márton alakjával a felszabadulás után irodalmunkban elsőnek rajzolja meg a munkást. Egri Viktor regény trilógiájának megjelent első két kötete társadalmi fejlődés regény. Ebből a tényből következik, hogy az írónak