Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - DISPUTA - DOBOS LÁSZLÓ: Szépprózánk néhány kérdéséről

feltétlenül figyelembe kell vennie a történelmi-társadalmi erők alakító hatását hőseinek, főleg Márton alakjának a megformálásában. A történelmi-társadalmi bázis vajon következetesen érvényesül-e az első két rész cselekmény Vezetésében és jellemrajzában? Nem válaszolhatunk igennel. Az első kötet Mártonának és a regény többi alakjának megformálásában Egri két forrásra támaszkodik. Az egyik: a kor történelmi és társadalmi viszonyai, a másik:: az Író sziemélyes élményeinek utánérzése, mába vetítése. Ha az első kötet Mártonjában sok is a szubjektív vonás, magatartása, tetteinek logikája a kort fejezi ki. Az első kötet végén Mártontól, mint emberré, érett hőstől búcsúzik az olvasó. — Kemény ember —. A jól induló első kötet után a második kötet már megtörik. Ennek szerintem két oka van: az egyik az, hogy az első és második kötet cselekményében komoly időbeli hézag van. Az első 1923-ban végződik, a másik meg 1938-ban kezdődik. A triológia írójának mindenesetre joga van ott befejezni és ott kezdeni, ahol akarja, de az olvasó és a kritika az események logikája alapján viszont számonkérheti ezt az írótól. És számon is kéri, azért, mert ha az író Márton alakjában a szlovákiai magyar munkásmozgalom történetének akar emléket állítani, akkor semmiképpen sem mellőzheti a két kötet közötti időbeli hézagot. Nem mellőzheti azért, mert ezek az évek a csehszlovákiai munkásmozgalom hőskorát jelentik. Itt és ekkor lesz a kommunista párt tömegpárttá, tömegében ekkor kovácsolódik öntudatos marxista munkáspárttá. S éppen ez a kommunistává érlelődés hiányzik Mártonból.

A két kötet közötti törés másik oka: a Tűrj üllő cselekményének krónikaszerűsége. Az író teljes történeti kép megkonstruálására törekszik. De szándéka a regény első felében a jellemábrázolás és cselekményvezetés rovására érvényesül. A történtek gyors egymásutánisága és az író mindent közölni akarása krónikaszerűséget eredményez. A történelmi-társadalmi háttér megkonstruálása ezáltal csak szándék maradt. Amit az olvasó kapott, az nem egyéb, mint riportszerű eseményfelsorolás (kivételt képez ez alól a regény utolsó harmada, Szlovákia zsidósága tragédiájának ábrázolásával). A második kötetben az események riportszerű rögzítése következésképp az eseményeket alakító történeti hatóerők leredukálásához, leegyszerűsítéséhez vezet. A nagy markolás folytán a történeti körkép leszűkült. Ennek következtében módosult Márton életútjának eddigi tanulsága is. A társadalmi-történelmi, nemzeti pillérekről induló kezdés: faji okulássá és (eszmei tényközléssé válik. Az írói szándék nem vált mindenben elfogadható alkotássá, éppen a történelmi-társadalmi hatóerők figytelmen kívül hagyása miatt. A szlovákiai magyarság generációs regényét szerintem csak a történelmünket alakító összes körülmények figyelembe vételével lehet megírni. Csak az objektív teljességre támaszkodó valóság- és történetszemlélet szülhet történelmi és társadalmi hitelességet.

Szabó Béla legújabb regényének A család kedvencének alapproblémája a zsidóság történelmi katasztrófája. Keller Dávid a regény főhőse a passzívan védekező zsidóerkölcstől a kommunista meggyőződésig jutó érlelődést példázza. A család kedvence történelmileg aránylag rövídebb időszakot ölel fel, mint pl. Egri Viktor regénytrilógiájának első vagy második kötete. Szabó Bélát ez a tény megmenti a nagyvonalú és felületes történelmi általánosításoktól. Regényének alkotó elemie: az én-élmény, és az ebből következő fasizmusellenesség. Az író tehát szubjektív és társadalmi jellegű összefüggésekre épít. Dávid útja világnézeti fejlődést jelez, melynek végeredménye: a regény logikus eszmei konklúziója: a fasizmussal szemben védekezni kell, ellenállásra van szükség. Ehhez pedig a meggyőződés ad erőt. Ez eddig és így igaz. Azonban mindamellett kihasználatlanul, észrevétlenül marad egy fontos tényező: a zsidóság másnemű nemzetek keretében élt. Önálló nemzeti léte és nemzeti kultúrája nem volt Európában. Annak a népnek, illetve nemzetnek a történelmét és kultúráját vallotta magáénak, amelynek környezetében élt. Ez jelentette számára a szellemi talajt és biztonságot. Ha ez nem volt meg, a zsidóság magatartása és műveltsége nem lehetett egyéb, mint kozmopolita. Következésképp, minden világnézeti változásban, — Dávid esetében a kommunistává fejlődésben — nagy szerepet játszott a nemzeti-történelmi környezet és kultúra gondolkodást formáló hatása. Keller Dávid írói megformálása arról tanúskodik, hogy Szabó Béla tisztában volt és van ezzel. Azonban a történelmi-nemzeti jelleg kidomborításában Szabó Béla is a felületen marad. Miért? Mert Keller Dávid szellemi légkörének a rajzában megelégszik a nyelv és a kultúra szeretet hangoztatásával. Valaki fleltehetné a kérdést: de hisz miért van erre szükség az élet és halál küszöbén ? Azért, mert Keller Dávid sorsa nemcsak a zsidóság