Irodalmi Szemle, 1959
1959/4 - MESEVILÁG
Egyszer ugyan mi esett? Született egy kisgyerek. Pöttömnyi volt lába, keze, Hüvelyk Matyi lett a neve. Rézgyüszűben megmosdatták, dióhéjban elringatták: „Aludj, kis Matyi'.“ Dologra fogták Matyit, sürög-forog, takarít; fölállítják az asztalra, csöpp derekát hajtogatja, — megszolgálja már a tortát: ahol lát egy kenyérmorzsát, fürgén fölszedi. Hetek múlnak, hónapok, Matyi csak nem lesz nagyobb. De éhesen sose marad, mindig kerül Ínyenc falat: feltör egy busa mákfejet, néhány szemet kicsipeget s kész a reggeli. Gurulj borsó szaporán, te leszel a paripám! Két vékányi volt belőle, kiszemeztem egykettőre, moslékba került a héja, a szeme meg a fazékba, fő már az ebéd. Rávicsorog a kutya: „Bekaplak, te kis buta!“ Csupa rettegés az élet, jaj, a nagyok még rálépnek! kivel játsszon? Nincs barátja. A cica is morog rája, azt hiszi, egér. Anyját gyötri a bánat, mit adjon a fiának? Csirke húsát, kalács belét, csodatevő virág levét? Hüvelyk Matyi mit is egyen, hogy megnőjön, erős legyen, mert így meg nem él! Nagymamánál kész a szó: „A sok sírás mire jó? Hüvelyk Matyi kicsi marad, kárba vész a legjobb falat, mert tétlen tölti a napot. Hogy megnőjön, ha akarod, munkát adj neki!“ Fiúk, lányok, halljátok, ilyen csodát ki látott? Tejcsősz lett a Matyi gyerek, hessegeti a legyeket, akárhány is kerülgeti, vitézül mind elkergeti: „Hess, te csúnya légy!“ Nem sír már a mamája, ha ránéz a fiára. Nő a Matyi napról napra, kabát, nadrág feszül rajta. Kád kerül a gyűszű helyett, a cirmos cica hízeleg, tán fél is szegény. Lám csak, a Matyi gyerek, hogy megemberesedett! A játékban ő a vezér, nincs fiú, ki vele felér; nem dióhéj már az ágya, aki ránéz, megcsodálja: helyre egy legény! FRANTIŠEK HRUBlN
