Irodalmi Szemle, 1959

1959/4 - MESEVILÁG

— No gyerünk, barátocskám, hadd lássuk azt a darab aranyat, adok érte egy zsák lisztet meg három garast is!

— Nincs nekem egy fikarcnyi aranyom, — pillant rá a muzsik, — éppen csak tudni akartam, mennyit érne a sapkám, ha aranyból volna.

Megharagszik a földesúr:

— Takarodj ki a házamból, tökfilkó!

— Már hogy lennék én tökfilkó, amikor méltóságod úgy fogadott, jóval tartott, mint a legkedvesebb vendégét, és ráadásul az ebédért még egy pár lovat meg egy üszőt is kapok a boltostól!

Azzal fogja magát a muzsik és elégedetten haza ballag.

Találkozott az úton a sakál a bakkecskével, nekirontott és megragadta. A kecske azonban rimánkodott, hogy eressze szabadon, végre a sakál azt mondta:

— Megkegyelmezek, ha három igazságot mondasz nekem.

A bakkecske máris kezdte:

— Ha hazamegyek a falumba és elmondom a többi kecskének, hogy a sakál megfogott és megint futni engedett, bizony egy sem hiszi el nekem.

— Ez igaz, de most halljuk a másodikat! — bólintott a sakál.

— Ha te hazamész a te faludba, — mondta a második igazságot a bakkecske, — és elmondod a sakáloknak, hogy az úton elfogtál egy kecskét és aztán szabadon bocsátottad, mert három igazságot mondott neked, bizony egy sem hiszi el.

— így igaz, — ismerte be a sakál, — halljuk a harmadikat is.

— Ö, nagy sakál, — nézett rá a bakkecske, — biztosan torkig laktál zsákmánnyal, mert máskülönben már régen megzabáltál volna engem.

— Most is igazat mondtál, — vakkantotta a sakál és elengedte az áldozatát.

így szabadult ki a csávából a ravasz bakkecske.

(Nyugat-afrikai mamié mese)

A kecskebak és a sakál