Irodalmi Szemle, 1959

1959/4 - MESEVILÁG

Elmentek a királyfiak a menyasszonyaikhoz. A legifjabb nagy szomorúan ment, hogy hát milyen hímzést fog .neki adni a macska. Ahogyan megy az erdő felé, a macskamenyasszony már messziről elébe szalad és azzal köszönti:

— Isten hozott, isten hozott, szép királyfi mátkám, csak azt a szomorú képedet nem látnám. Mi. járatban vagy, mit kíván megint a királyapád tőled?

— Mit? Azt mondja, hogy kérjek tőled hímzést. Valami szép hímzést. " T

— Hej, azon te egy cseppet se búsulj! Gyere, feküdj le egy kicsit, hogy a fáradtságodat kipihend és mire felébredsz, meglesz a hímzés.

Ügy is volt. Ledőlt egy cseppet a fa alá a királyfi, el is aludt, mert nagyon kifáradt. Hát mire fölébred, már ott van a menyasszony olyan szép hímzéssel, amilyet még ember nem látott. Egy cseppet meg is bátorodott a királyfi, hogy hát ez mégsem lehet egyszerű macska.

Hazavitte a hímzést. A két idősebb testvér már otthon volt, de bizony az ő hímzése volt a legszebb. De hiába faggatták a bátyjái, hogy miért szomorú, mondja meg, milyen királynak a lányát találta magának menyasszonyul, — ki nem vehettek belőle semmi szót.

Eltelt vagy két-három hét, az apjuk megint hivatta őket.

— No, kedves fiaim, menjetek el a menyasszonyaitokhoz és kérjétek el tőlük a vőlegénybokrétát, hadd lássam, melyikük tudja a legszebb bokrétát csinálni.

Megint elmentek. A legfiatalabb nagy búsan, hogyhát milyen bokrétát fog őneki a macska adni.

Amikor odaért az erdőbe, a macska már elébe szaladt az erdő- széltől, s megint azt a verset mondta:

— Isten hozott, isten hozott, szép királyfi mátkám, csak azt a szomorú képedet nem látnám! Hát mit kíván a te királyi apád?

— Jaj, most azt kívánja, hogy a vőlegénybokrétát vigye mindegyikünk haza.

— Hej, ez a legkisebb, csak feküdj le, pihend ki magad, mert úgyis kifáradtál!

Lefeküdt a királyfi egy fa alá, a macska ezalatt elkészítette a vőlegénybokrétát, de olyat, hogy kívánat volt ránézni.

Cseppet megbátorodott a királyfi, vitte haza. A bátyjai már otthon voltak, hát bizony az apjának most is az a bokréta tetszett a legjobban, amit az ő menyasszonya csinált.

Maguk közt úgy súgtak-búgtak a királyfiak, hogyhát ki is lehet ennek a mennyasszonya, nem vallja ki, most is milyen szép bokrétát hozott haza, sokkal szebbet, mint az övék.

Egy idő múlva az apjuk megint magához hivatta őket, de ekkor már azt mondta:

— Menjetek és hozzátok el a menyasszonyotokat, hadd lássam őket személyesen is.

Ezen már nagyon meghökkent a királyfi, hogyan fogja odavinni a macskát a bátyjai és apja elébe, mit szólnak majd hozzá, hogy őneki ilyen menyasszonya került.