Irodalmi Szemle, 1959

1959/4 - MESEVILÁG

A macskamenyasszony

(Nyitravidéki népmese)

Hol volt, hol nem, volt, valamikor régen volt egy öreg király. Annak volt három fia. Egy napon magához hivatta a fiait az öreg király és azt mondta nekik:

— Kedves fiaim, látom, hogy nagyok vagytok, a legénykort elértétek. Én öregszem, lehet, hogy lassan már itt hagylak benneteket, hát nagyon szeretném még életemben megtudni, hogyan házasodtok, milyen menyasszonyokat kaptok. Menjetek a világba mind a hárman és keressetek magatoknak menyasszonyt.

Szótfogadtak a királyfiak, elmentek — mind a hárman más úton. Hát a legfiatalabb egyszer csak azon veszi észre magát, hogy rengeteg nagy erdőségben van, de az erdő olyan sűrű, hogy még az eget se látja. Csak bolyongott, bolyongott, de bizony ki nem tudott belőle jutni. Leült pihenni és szomorkodott, hogy már bizony itt kell vesznie ebben az erdőségben. Ahogyan ott szomorkodik, egy macska odamegy hozzá és megszólítja:

— Mi járatban vagy, királyfi, mi hozott ebbe a rengeteg erdőségbe?

— Mi? —’azt mondja. — Világot jöttem próbálni, és ide vezérelt az utam. Hiába járok, sehogyan, sehogyan ki nem jutok belőle!

— Hát bizony innen, királyfi, te soha, soha ki nem jutsz, éppen ha én foglak téged kivezetni. Tudom én, hogy mi járatban vagy, tudom, hogy menyasz- szonyt keresel. Hát ha engem választasz menyasszonyul, én kivezetlek.

A királyfi előbb egy cseppet gondolkozott rajta, hogy hát hogyan válasszon ő macskát menyasszonynak. Aztán meggondolta magában, hogy kivezetteti magát, hiszen úgysem veszi majd el a macskát. Megígérte hát neki, hogy menyasszonyának választja.

A macska aztán kivezette őt az erdőségből, de mikor már az erdőszélbe értek, meghagyta neki, hogy bizony ne gondolja, hogy be fogja csapni, mert akkor úgy még nem járt ember, mint ő fog. Ha pedig valamit kíván a király apja, csak nyugodtan jöjjön vissza, és ő teljesíti.

Elment nagy búsan hazafelé a királyfi. Már az idősebbek otthon voltak, nagyban dicsekedtek, hogy egyik a napkirály lányát találta menyasszonyának, a másik meg a szélkirálynak a lányát. Faggatták őt is a bátyjai, de nem mondott mást, csak annyit, hogy ő is talált menyasszonyt, de nem mondta meg, milyen királynak a lányát.

Eltelt két vagy három hét, az apjuk megint hivatta őket és azt mondta:

— No, kedves fiaim, ha már találtatok magatoknak menyasszonyt, nagyon szeretném, ha hoznátok tőlük valami hímzést, hadd lássam, tudnak-e dolgozni.