Irodalmi Szemle, 1959

1959/4 - NYELVMŰVELÉS - MAYER IMRE: Fordítsunk kellő gondot a szerkesztőségi munkára

központozás: „A bratislavai képtár, Szlovákia egyik kultúrközpontja." (természetesen nem kell a mondatban vessző). Nem egészen elfogadható az az új kiadású bélyegről szóló kifejezés sem, hogy „a 60 filléresről az összes állat veszedelmes ellensége, a hiúz kacsingat“. Inkább így lehetett volna: az erdő sok állatának veszedelmes ellensége. Zavaros a szóhasználat szempontjából a következő mondat is: „Voltak ott magyarok, németek, szovjetek, kínai és sok más állam pionírjai." Helyesen: voltak ott Németországból, a Szovjetunióból, Kínából és sok más államból való pionírok. Jócskán avult az ilyen szóhasználat: „Augusztus 3-át írtak a naptárak, mikor bekopogtunk." E felfújt kifejezés helyett jobb lett volna egyszerűen azt írni: Augusztus 3-án bekopogtattunk. A szorgos és szorgoskodik szót szorgalmas és szorgalmaskodik értelemben használja egyik cikk, holott annak általános használati jelentése sürgős és sürgölődik. A hasonló hangzású szavak összetévesztésére példa a következő: „Nap mint nap tömve voltak a díszelőadások helységei." (Más a helység, annyi mint község és más a helyiség, valamely épület egyik terme vagy más része.) A központozással van baj a következő mondatban: „Pontos ellipszist rajzolni nem, hogy a barkácsnak, de a műszaki rajzolónak sem könnyű feladat.“ Itt a nem- hogy-ot egybe kellett volna írni. Előfordult néhányszor a miután kötőszónak mivel kötőszó helyetti használata. Továbbá ezt olvassuk: „Kénya a 200 000-nél nagyobb lakosságú fővárosában legnagyobb gondot számunkra a különböző címek megkeresése jelentené." Helyesen: Kénya 200 000-nél több lakosságú fővárosában legnagyobb nehézséggel járna az egyes lakáscímek megkeresése. Helytelen igehasználat van a következő mondatban: „A Balatonba mélyen belenyúl a tihanyi félsziget." Helyesen: belenyúlik. A gyökérkefét nem lehet gyökkefének nevezni. Ha valakin múlik valami, az valamely eredmény elmaradását jelenti. Tehát helytelen a múlt használata ilyen mondatban: „Most rajta múlik, lesz e sertéssült vacsorára.“ Helyesen: most rajta áll, vagy tőle függ lesz-e sertéshús vacsorára, mert ha rajta múlik, akkor már nem is lesz. Helytelen a kérdés formája így: „Mi lesz vacsora?" Helyesen: Mi lesz vacsorára, vagy mi lesz a vacsora? A bebizonyosodott szót sem helyes a bebizonyult szó helyett használni. Tehát „nemsokára bebizonyosodott, hogy a szakács igazat beszélt" helyesen: bebizonyult, vagy kiderült. Valószínűleg idegenből fordított a következő mondat: „Mi turistának vágtunk fel.“ Helyesen: csaptunk fel, magyarul felcsapunk valaminek, de nem felvágunk. Helytelen a névútó használata a következő mondatban: „Pityú nagyot vétett a közösséggel szemben." Véteni nem lehet valakivel szemben, hanem csak ellene. Helytelen az igehasználat a következőkben: „Egymás után szóltak fel a pajtások a gyűlésen." Helyesen: szólaltak fel. Felszólni az emeletre lehet, a gyűlésen felszólalnak. Az egy határozatlan névelő kihagyása teszi félreérthetővé a következő mondatot: „Munkakedvüket kicsit csökkenti az, hogy a novemberben begyűjtött vas még mindig ott hever az iskola udvarán." Ha kicsit csökkenti, az azt jelenti, hogy nem eléggé; helyesen tehát: egy kicsit. Ferde értelemben használt ige van a következő mondatban: „Néhány évvel később Chaplin már olyan filmekben szerepelt, amelyek a mai nézők igényeit is kecsegtetik." Igényeket nem lehet kecsegtetni, hanem kielégíteni. Ugyancsak helytelen igehasználat van a következő mondatban: „Okozzatok örömet szüléiteknek." Okozni bánatot okozunk, örömet szerzünk. Ugyanilyen szótévesztés a következő: „Egyenlőre egyikben sincs hiba." Nem arról van szó, hogy egyforma jó, hibátlan mindegyik, hanem hogy