Irodalmi Szemle, 1959

1959/4 - FIGYELŐ - DOBOS LÁSZLÓ: A megszállott — Kónya J. új regénye

a közösségi gondolat hangsúlyozása volt a célja. Szándékát tisztelni és becsülni kell. Viszont az irodalmi agitációnak csak úgy van értelme és értéke, ha művészi szinten bizonyít.

Kónya emberábrázolása sok esetben a helyzet hangulatától és nem a jellemvezetés logikájától függ, aminek eredményeképp önmagának mond ellent. Például a szövetkezet alakuló gyűlésén a módos Horváthról így ír: „A fejek komolyan bólogatnak, módos Hor- váthot pedig elönti a düh. Felemeli öklét és a szoborcsoportra sújt. Kuruc Pali úgy érzi, mintha Horváth ököllel vágott volna a szívére, de a következő pillanatban felujjong benne valami. Ennél elismerőbb kritikát nem kaphatott volna az ő harcos művészete.“ Tizenhét oldallal odább, amikor a legények dalolva végigmennek a falun, így ír a módos Horváthról: „Mulatnak a súdru- hok... ezeknek áll a világ! Ezt persze csak súgja, nem meri hangosan mondani, mert már rég nem ő a hangadó a faluban. Országh, Szűcs, Konta, Istenes meg a többiek is elpártoltak tőle és most már csak önmagával hadakozik. Bár valójában ő sem kulák, hiszen csak tizennégy hektárja van, de a lelkében az ÉN még mindig nem akarja átengedni a helyét a MI-nek.“ Én ezt nem értem. Hát mi ez a módos Horváth tulajdonképpen? Kulák vagy nem kulák, mert annak indul, de Kónya megbocsát neki és naivul elkeni az ellentétet az Én-nel és a Ml-vel. Elfogadható ez így?

Kónya humorizálásra hajlamos egyéniségéből fakad a jellemábrázolás egyik eltorzulása. Például ha egy szereplő pozitív vonását akarja hangsúlyozni, akkor a vele szembenálló figurák emberi értékét szándékosan kicsinyíti. A városból falura látogató szobrászokból szinte karikatúrát csinál, de csak azért, hogy Kuruc Pál tehetségét, romlatlan parasztságát kiemelje. E találkozás elején még a művészetről folyik a vita. A búcsúzásnál viszont Kónya már a szobrász-művészek feleségének öltözködéséből űz gúnyt: „Marika, Pali védelmében színlelt tájékozatlansággal kérdi:

— Tessék mondani, a felesége ruhája például jól van megvarrva?

A fényképész, aki ugyancsak ott lá- batlankodik a beszélgetők körül, így morfondíroz magában:

— Nem éppenséggel eredeti...

Ő árvalányhajas, borjúszájú ingujjas, gatyás parasztfiút várt, és ime jól szabott ruha, félcipő, nyakkendő. ..“ (Ne nézzük hülyének a városi embert!) Kuruc Pál és a városi szobrászok összehasonlításában Kónya a város és falu konzervatív ellentétét veti fel, mely szerint a falu az eredeti életmód termője, a város pedig az Ízléstelen rosz- szaságé.

— „Bírálni mindig könyebb, mint dolgozni és sokszor éppen olyanok bírálnak, akik dolgozni nem tudnak...“ lendül támadásba Pali. Ez az idézet ugyanannak az eredetieskedésnek az oldalági változata. Nem tudok ebből mást kiolvasni, mint Kónya ösztönös élet- szemléletét és önmaga írásainak, írásmódjának önigazolását és mentegetését. Ugyancsak a falu és a város hasonlít- gatásán keresztül jut el a faluról szakadt értelmiségi fiatalok magatartásának a boncolásáig. Beszél és ír erről, de csak a kérdés felvetésének szintjéig jut el.

A jellemábrázolás logikájának figyelmen kívül hagyása legjobban az egyes alakok beszélgetésében nyilvánul meg. A szoboravatásra Nagylakról is eljönnek a szövetkezetesek. Pali és néhai falubelijei között így indul a beszélgetés:

— Hogyan ütött be a termés?

— A Göbölösön harminckétmázsás termésátlagunk volt búzából — dicsekszik Lafkó.

— Hatszáznegyven köbmétert silóztunk le eddig — dülleszti mellét Kerekes Andris, a küldöttség másik tagja — lesz takarmány dögivei.

•— A sertésbeadást hatvan mázsával már meg is toldottuk.

— A tyúkjaink is vetegetnek rendesen.

— Szóval „zsinóron megy minden“ — (mondja Pali). Szerintem ez nem egyéb, mint a paraszti gondokodásmód megerőszakolása.

Kónya József regényének vannak felfigyeltető villanásai. Amikor az író kiszabadul önmaga sematikus bezártságából, elfogadható, vonzó prózai részeket alkot. Például Bea alakja (véleményem szerint a regény legjobb figurája) vagy a paraszti élet egyes mozzanatainak leírása, mint Tóth és Tóthné hoz- zákészülése a leánykérőhöz, vagy ilyen mondatok: „Jó dolguk van a lányos mamáknak: kétszer élhetik át a szerelem mámorát — egyszer a maguk fiatalságában, másodszor a lányukéban.“

Kónya József második regényével az írói lét vagy nemlét problémájához ér. Hasznos lenne, ha komolyan elgondolkozna afelett, hogyan tovább?

Dobos László