Irodalmi Szemle, 1959

1959/4 - FIGYELŐ - DOBOS LÁSZLÓ: A megszállott — Kónya J. új regénye

dolatlanságnak áldozatává válik a regény minden alkotó eleme. Megcsúszott a fundus s természetszerűen hamissá vált az epikai hangvétel is. Az elvesztett egyensúly nem volt képes megtalálni adekvát kifejezési formáját sem.

Kónya József könyvét olvasva az embernek egyre inkább az a benyomása, hogy a történetet egy népi elbeszélő mondja el folytatásokban vasárnap délután, borozgatás közben. Nem véletlen, hogy az elbeszélés menete, stílusa is ehhez a hangulathoz idomul. A képzeletre rózsaszín köd ül és ezen keresztül nézve és érzékelve a világ szépnek, hibátlannak, virágágynak tűnik. A végeredmény: korabeli falusi idill. Kuruc Pál útjában vannak ugyan akadályok (Horváth, Szegi), de célratörésében nem tudják őt megakadályozni. Ráadásul mindez a falu szocialista átalakulásának nehéz, vajúdó időszakában történik. Azzal, hogy az író mindent megbocsátó jámborsággal szépít, leegyszerűsítette az életet. Ennek pedig nincs más neve, mint sematizmus, utósematizmus a népi elbeszélő gondolkodása szintjén. Kónya József többek között így írja le a nagylaki szövetkezet alakuló gyűlését, ahová Kuruc Pál elviszi szobrait: „A tömeg zúg és módos Horváth arcáról leszalad a vér. Látja, hogy az anyag nyerte meg a csatát: az átkozott ronda sár, melybe a Megszállott lelket öntött, a MI javára billentette a mérleget.

— Banda! — köpi ki magából dühében Horváth és kirohan a teremből Horváth után felemelkedik Országh, Országh után Istenes, majd Szűcs, Mészáros és még néhányan. A tömeg marad — és aláírja a belépési nyilatkozatot.“ Hajhaj, nem volt az olyan egyszerű. A tömeg, amelyre Kónya hivatkozik, nem egyik pillanatról a másikra döntötte el a belépést. Aki ismeri a szövetkezetek alakulási éveit, bizonyíthatja, hogy ilyen símán csak meseországban vagy az író képzeletében alakult szövetkezet.

Kónya József és általában fiatal prózaíróink alapvető hibája, hogy nem tudják felmérni az egyes élettények és élet- jelenségek társadalmi és epikai súlyát. A látottakban és hallottakban legtöbbször csak agitációs érvet látnak. A regény vagy elbeszélés befejezése „előregyártott“ íráselem, amelyhez akarva-akaratlan alkalmazkodnia kell az írás minden tartalmi és formai eszközének. Pedig nem szabadna elfelejteni azt a nagy igazságot, hogy a részek hitele nélkül nem

lehet és nincs hitele az egésznek sem. A részek hitelének hiánya, az életjelenségek súlytalansága s felületes szemlélése — ez Kónya József írásmódjának gyermekbetegsége. Kuruc Pál jellemrajza megkívánná például a kifejezés kényszerének elmélyült lélektani rajzát. Sajnos, Kónya ennek csak külsőséges, agi- tatív oldalát látja. A népi felemelkedés tényét Kónya látja ugyan, de e társadalmi jelenség tudomásulvételén és agitatív kommentálásán nem képes túljutni. Mindezek következményeképpen természetes, hogy a Megszállott részleteiben és egészében nem azonos a téma, a népi felemelkedés életigazságával.

Kónya József stílusában, dialógusaiban és az egyenes írói beszédben is szándékosan a falu lelkületének visszaadására törekszik. Ez az igyekezet azonban nem jut túl a falu beszédmódjának külsőséges utánzásán, a „bogaramozás“ meg a „lelkecskémezés“ ma már modorosság számba megy a falun s különben is ez a cifra virágnyelv messze esik a parasztember gondolkodásmódjától és egyenes beszédétől.

A fent elmondott hibák legszembetűnőbben a regény jellemeinek rajzában mutatkoznak meg. Kónya József regénye alakjait kategóriák szerint osztályozza. Ezek az osztályozási szempontok az ÉN és a MI. Kétségtelen, hogy a szocialista gondolkodásnak az alakulása történetileg és társadalmilag két pólus, a tegnap és a ma, a burzsoá és a szocialista rend, az előítéletek és a gondolat forradalma stb. között mozog. Mindez nem vezethető vissza az ÉN és a MI elhatároló szabályaihoz. Az ÉN és a MI szerint kétféle ember van: jó és rossz. Tekintettel arra, hogy az ÉN és a MI hangoztatásával Kónya csupán a kategóriák konstatálásáig, illetve hangsúlyozásáig ér el, egész sor kérdés kívánkozik ide: tulajdonképpen milyen osztályozási szempontok ezek? Társadalmi vagy történelmi helyzetet jelzők? Emberi tulajdonságokra utalás ? Milyen a sorsa és helyzete azoknak a társadalmi rétegeknek, amelyek átmenetet képeznek és egyik kategóriába sem sorolhatók? Kónya az ÉN-ből és a Ml-ből uniformist csinál, mert eszerint von határt a paraszti életben, de ugyanezzel a mértékkel mér a művészvilágban is. A paraszti, valamint a művészi alkotó munka nem azonos, ezért megméretésük sem történhet ugyanazon mértékaránnyal.

A ÉN-t és a Ml-t illetően Kónya jószándékához nem fér kétség. A MI-ben