Irodalmi Szemle, 1959

1959/4 - FIGYELŐ - DOBOS LÁSZLÓ: A megszállott — Kónya J. új regénye

kiemelkedő művészegyéniség, szobrász lesz. Ha a témát mértani fogalmakkal akarnám jellemezni, azt kellene mondanom, hogy ennek a helyzetnek két lényeges támpontja van: az epikai alaphelyzet és célpont, illetve a két pont közötti egyenes’ távolság, a honnan, merre, meddig útja. Kuruc Pál alakja a népi felemelkedés tényét és lehetőségét illusztrálja. Erre utal a könyv alap- gondolata is: íme a ifépi tehetségek előtt nálunk nyitva áll az út, érvényesülhetnek, nagy emberekké nőhetnek. A népi felemelkedés leghívebb mutatója a kiinduló alapállás és a célpont közötti különbség. A Megszállott alaphelyzete: Kuruc Pál tehetsége és a népi, a falusi élet realitása. A célpont az emelkedés felső határa, a művészet. A raű- vésszé-érés a több, a magasabb emberi értékek felé haladást jelenti. A paraszti életnek nagy az életrealitása, a gondolkodtató és józanító ereje, de az ösz- szefüggések látásában és főleg a művészi értékek létrehozásában a művészet több, mint a paraszti munka. Paraszti életmód, paraszti életszemlélet és művészi lét egymástól távolinak tűnő, de egymásnak korántsem ellentmondó pólusok. Kuruc Pál művésszé érésében, felemelkedésében ez azt jelenti: több lenni, legyőzni magamban a régit, túlszárnyalni önmagamat, túllépni a falu határát, a paraszti élet körülhatárolt világát. Kuruc Pál útja egyéni ugyan, de jellegében és lényegében a népi fel- emelkedés tényének és lehetőségének példázója. E helyzetnek megfelelően a Megszállott témájának két epikai jellegű vénája van. Az egyik: a művészi emelkedés objektív, pozitív jellegű háttere, tehát a lehetőség, a másik: a művésszé érés belső szubjektív folyamata.

Egy kis kitérő: Az egyéni vagy népi felemelkedés vágya és ténye évszázadok óta témája az irodalomnak. Csak néhány példa: János Vitéz, Toldi, Gorkij Pavel Vlaszovja stb. Már most van-e különbség az egyéni és közösségi fel- emelkedés múltbeli és mai ábrázolásai között? Van, éspedig lényegbeli különbség. Pavel Vlaszov a fennálló társadalmi rend ellenérje akar és lesz több ember. Más szóval: a szocializmus előtti társadalmakban a népi felemelkedés és az uralkodó társadalmi erők mozgásiránya ellentétes. Voltaképpen ebből a tényből adódik az említett művek alap- konfliktusa is. Ma ez nem így van. Kónya József regényhősének az esetében a társadalmi és egyéni tényezők párhuzamos, egyirányú mozgásáról van szó, A szocialista társadalom fejlődésének törvénye pozitív lehetőséget és alapot nyújt az egyéni és népi felemelkedéshez. Tehát nem ellentmondás, hanem a társadalmi fejlődés objektív és szubjektív tényezőinek kölcsönös egy- másrahatása jellemzi a mai helyzetet. Miből adódik akkor a felemelkedés konfliktusa — kérdezhetné valaki? A mi esetünkben adódhat az egyénen belül lejátszódó ellentétek, ellentmondások harcából is. A Megszállott témájának logikája ezt kívánta az írótól: rajzolja meg egy népi tehetség művésszé érésének útját. A regény alapállása, kiinduló pontja tehát csak a tehetség, az adottság lehet (a népi, paraszti valóság rajza), mert csak így fejezhet ki feszültséget, lelki mélységet a két pont, a tehetség és művész közötti távolság. Csak így lehetséges az emelkedés, a honnan hova jutás. Kónya József nem ezt teszi. Kuruc Pált, a regény főhősét már az indulásnál művésszé avatja s ezzel a kezdet kezdetén perecbe töri a regény logikai és gondolati gerincét. Következésképpen a téma kívánta belső művészi kiteljesedés rajza helyett reményteljes „beérkezés“ agitatív körvonalazását kapja az olvasó. Kuruc Pál művész a történet elején és az a végén is. Mi változik hát körötte? Az elismerés és ünneplés zaja. Amikor Nagylakon meglátogatja egy szobrász csoport, „döbbent csend“ jelzi meglepetésüket a Megszállott alkotásainak láttán. A regény végén pedig már miniszterek lelkendeznek művészete előtt. Így a tehetség küzdelme és vajúdása a művészi magaslatok meghódításáért ünnepi meneteléssé vált. Ünneppé, idillé, amit csak az élet leegyszerűsítésének lehet minősíteni. Végső következményeiben: lakkozás, hamisítás. Kónya József erre azt mondhatná: Nem oda Buda, mert hisz a Megszállottban állandóan küzd egymással a paraszt és a „művész“. Már most ezt a belső vias- kodást elfogadhatjuk-e úgy, mint a regény alapkonfliktusát? Nem. Azzal, hogy az író Kuruc Paliból idejekorán művészt csinál, a paraszt és művész közti különbség csupán ideig-óráig tartó helyzeti differenciálódássá szűkül. S így a két pólus közti távolság részkérdésévé válik Kuruc Pál művészi útján.

Mindennek eredménye az, hogy A Megszállottnak nincsenek gondolati dimenziói. ' Egysíkú, nincs ívelése, csak terjedelme, illetve hosszúsága. így a születés pillanatában elkövetett meggon