Irodalmi Szemle, 1959

1959/4 - FIGYELŐ - DOBOS LÁSZLÓ: A megszállott — Kónya J. új regénye

ben a leghatásosabb érv a jó, a jobb írói alkotás. Ez az egyetlen és legfőbb érv: más nincsen.

Két év múltán a véletlen, vagy a körülmények szükségszerű összejátszása folytán megint úgy adódott, hogy találkoztunk Kónya Józseffel. A ürügy: új könyve, „A megszállott“.

A Dalol a Tátráról többek között ezeket írtam: „A kötet írásainak műfaját nehéz megállapítani. Elbeszélésnek vagy novellának titulálni túlzás vagy túlzott udvariaskodás lenne. Hangulatos lírai telítettség ű történetek, amelyekben túlteng a természetrajongásból fakadó érzelmi motívum“, Erről a könyvről szerintem azóta sem lehet mást mondani. A bírálat lényegében a műfaji tisztázatlanságot s az elvetélt líraiságot rótta fel Kónya József hibájául. Jóllehet a második könyv, A megszállott regény, műfajilag tehát eltér az elsőtől, mégis a fentidézett megállapításhoz kell kötni az értékelés gondolatát. Miben hozott újat és mást Kónya József második könyve, A megszállott? Először is: műfajban. A Dalol a Tátra élmény-elmondó, élmény-rögzítő jellegét nagy epikai műfajra, a regényre váltotta át. Az első könyv történeteiben a líraiság hőfokát kértük számon, A megszállott írójától viszont már az objektív realitást, az életigazság ábrázolását s a téma adek- vát kifejezését követeljük. A regény műfaji igénye kétségtelenül többre vállalkozást, merészebbet akarást jelent Kónyánál. A műfaji formába kényszerülés által e regény megkülönböztető vonássá minősül az első könyvvel szemben. A tudatosabb műfajiság tényéből adódik a két mű második megkülönböztető vonása: a kiinduló alaphelyzet másfélesége. A Dalol a Tátra írásaiban, mint tartalmi elem a nevelő célzatú, szándékolt líraiság dominál. Az első kötet műfaji és szerkezeti értékei nem jutnak túl a természetrajongástól fűtött helyzetleírás, helyzetteremtés szándékán és tényén. Ezzel szemben A megszállott tartalmi, műfaji és szerkezeti jegyei új elemmel bővülnek: a regényben Kónya már időszerűbb lelkiállapotokat is vázol.

A regény egy népi őstehetségről, a Megszállottról, Kuruc Paliról és menyasszonyáról, illetve feleségéről, Tóth Marikáról szól. Mindketten Nagylakon a szövetkezetben dolgoznak, Kuruc Pál mint fogatos, Tóth Marika pedig a kertészcsoport tagjaként. Ez a tehetséges parasztfiatal kettős életet él. Dolgozik a szövetkezetben s emellett otthon a pajtájukban szobrászkodik. Kétkezi munkás és művész-lélek. Autodidakta. Eleinte

szenteket mintáz, katonaság után felhagy ezzel: „Hatalmas kézfejet mintáz, mely három meztelen embert szorít kegyetlenül markában és ezek irtózatos erőfeszítéseket tesznek, hogy kiszabadítsák magukat a szörnyű szorításból, de hiába feszül meg minden izmuk, hiába torzul el arcuk, hiába dagadnak ki nyakereik az erőlködéstől, szabadulni nem tudnak.“ Ennek a szobornak „A tőke rabjai“ nevet adja Kuruc Pali. Ezután „kövérre hízott disznót formált, ahogy mohón falja a vályúból a kukoricát és dühösen néz a sok, apró girhes malacra, amelyek csurgó nyállal figyelik a nagy zabálást. „A kapitalista“ véste a szobor talapzatába.“ Szobrait elviszi a szövetkezet alakuló gyűlésére, ahol alkotása a falu nagyparasztjait takarodásra kényszeríti. Kuruc Pali elhatározta, hogy megmintázza az ártatlanság szobrát és megkéri Tóth Marikát, hogy álljon neki modelt. A leány bele is egyezik, de amikor rájön, hogy Pali meztelenül akarja látni és megformázni, szégyenében ész nélkül hazamenekül. A kettőjük közötti rokonszenv ezzel és ezután szerelemre gyúl, aminek házasság lesz a vége. A Megszállottnak híre megy, felfigyelnek rá, városi művésze'k szállnak ki hozzá, akik szinte elámulnak Kuruc Pál tehetségén. Pályázati felhívásra megmintázza a béke szobrát, amellyel a kiállításon első díjat nyer. A Megszállottban egyre inkább tudatosul életének kettőssége: a kétkezi munkás és a „művész“. Az első érzés falujához köti és marasztalja, a második elmenésre, tovább-tanu- lásra kényszeríti. Közben megbízzák díjnyertes békeszobra nagyformájú márványváltozatának elkészítésével. A feladatot a Megszállott vezetésével négy fiatal szobrász vállalja és végzi el. Kuruc Pál a városba költözik, ahol beiratkozik a képzőművészeti főiskolára és szorgalmasan képezi magát. A városba költözve két otthona lesz: a régi, falusi, ahová feleségéhez időnként hazajár, és a másik a város, ahol a munka és tanulás fonalához egy harmadik szál is társul: megismerkedik Beával, lakásadó művésztársának feleségével, aki erős érzelmi vágyódást ébreszt benne.

A befejezés: a fiatalok békeszobra a felavatáson nagy tetszést arat. Kuruc Pál lakást kap és egy ideig tartó fontolgatás után feleségével együtt a városba költözik.

Amint a tartalom vázlatos elmondásából kitűnik, egy tehetséges fiatalember felfelé ívelő életszakaszának az ábrázolásáról van sző. Kuruc Pál egyszerű falusi parasztember, akiből a regény szerint