Irodalmi Szemle, 1959
1959/4 - LÁTÓHATÁR - FR. SCHILLER: Az új évszázad küszöbén (Sas Andor fordítása)
emberi példát is képviselnek azok a kommunista írók, akik a legnehezebb időkben sem tántorodtak el a párt mellől és akiknek műveit az egész országban ismerik, mint Illés Béla, Mesterházi Lajos, Fodor József, Földeák János, Gergely Sándor, Urbán Ernő és mások. Milyen jellegű az írószövetség és melyek jeladatai? Az új szövetség kifejezetten eszmei-társadalmi testület, tevékenysége egy mondatban összefoglalhatóan az, hogy a szükséges világnézeti, műfaji, esztétikai problémák tisztázása közben olyan segítséget nyújtson az írók alkotó munkájához, amelynek eredménye több és jobb irodalmi mű legyen. A különböző hangvétel, az egyéni kifejezésmód, az önálló stílus jogos követeléseit tiszteletben tartva következetesen törekszünk arra, hogy a megszületendő művekben mindinkább a szocialista építés egészét vállaló írók szemlélete és vallomása szólaljon meg. Mivel pedig az irodalom eszmeisége csak akkor meggyőző és hatásos, ha ez az eszmeiség magas művészi igényességgel jut kifejezésre, legfontosabb teendői közé tartozik, hogy az egyes műfajok területén a műfaji törvényszerűségek, a korszerű kifejezésmód, a gondos műhelymunka kialakításához szükséges vitákat lefolytassuk és a művészi igényességet a szocialista irodalom elengedhetetlen követelményévé tegyük. Amint az elmúlt évek során a pártnak az emberek között sikerült élőbbé, tartalmasabbá és szorosabbá tenni a szocialista testvériséget, az új szövetséget is ez a szándék vezérli, amikor a réginél sokkal barátibb és termékenyebb kapcsolatok kialakítására törekszik a testvéri írószövetségekkel, köztük a csehszlovákiai írószövetséggel. Ennek a kapcsolatnak a jó és szükséges eszmecserék mellett mindenekelőtt azt kell szolgálnia, hogy kölcsönösen és jobban megismerjük egymás irodalmát. Friedrich Schiller: Az új évszázad küszöbén . .. per 1801 Friedrich Schiller születésének 200. évfordulója 1959. november 10-re esik. Az évfordulóra megjelenő gyűjteményes kiadások és antológiák valamennyien hozzák DÉR ANTRITT DES NEUEN JAHRHUNDERTS an *** 1801. című költeményét, mely ma kettős szempontból érdemel figyelmet. Megszólal benne az ember szabadságáért lángolni tudó költő vélekedése a telhetetlen és vérengző imperialista államokról. Másrészt kitűnik belőle a kanti idealista filozófia tanulmányozásának eredményeként Schiller elvágyódása az ún. „szükségszerűség“ világából (ebbe beletartozik az általa reménytelenül javíthatatlannak tartott társadalom) a tapasztalati tényeken túli — passzívan boldognak álmodott — világba. Az itt közölt fordítás a mostani Schiller-jubileum alkalmából készült. Nemes barátom! Hol lel most a béke Vagy a szabadság pihenő tanyát? Viharban jött el az ószázad vége S az újba öldökölve jordul át. Országok közt nincs többé kötelék, Sok jorma összedől, kivérihedt régi jajta, A harci őrjöngést nem zabolázza jék, Se óceán, se Nilus, sem a Rajna.
