Irodalmi Szemle, 1959

1959/4 - LÁTÓHATÁR - FR. SCHILLER: Az új évszázad küszöbén (Sas Andor fordítása)

A szigony és a villám említésének a harmadik versszak utolsó sorában kettős értelme van. Az ókori görög mitológiában a háromágú szigony a tengeristen Poszeidonnak, a villám pedig az istenek atyjának, Zeusznak a szerszáma. Schiller korára, a napóleoni háborúkra vonatkoztatva a szigony az angol tengeri hatalom jelképe, a villám pedig Napóleon seregének az akkori hadi technika szempontjából modern ágyúparkját, tüzérségét jelenti.

Brennus gall vezér, időszámításunk előtt 387-ben Itáliába betörő seregével győzelmet aratott és megszállta Rómát.

Amfitrité — (görög tulajdonnév, jelentése „harsogva körülözönlő“) a világtenger istennője, Poszeidon neje.

Két hatalmas nemzet mérkőzése döntsön: Melyik bírja úrként a világot.

Szabad országot nem tűrnek a földön,

S harcba vetnek szigonyt és villámot.

Aranyát mindenki nekik szolgáltatja És mint Brennus hajdanában tette, Napjainkban a francia kardja Az igazság mérlegébe vetve.

Kalmárflottáit tengereken át Sóvár polipkarokként küldi szét a brit S Amfitrité szabad birodalmát Lezárni kész, mint háza kapuit.

Hol szem nem látta csillagraj világít: ' A déli sarkvidékig tör utat.

Mindent, távoli szigetek partjáig

— A Paradicsomot kivéve — felkutat.

Térképen ne keresd, meg nem találod A boldog földet, hol láthatsz csodát: Örökzöld kertben viruló szabadságot S az emberiség szép ifjúkorát.

Előtted a föld végtelen tere,

Hajó nem méri fel, ha útra kel.

De bármily tágas a földgömb két fele, Tíz boldog számára sincs rajta hely.

Szívednek csendes szent zugába Húzódj. Az élet szorongatóan zordon. Csak az álomvilág a szabadság hazája S a szépség csak a daltían van otthon.

Fordította Sas Andor