Irodalmi Szemle, 1959

1959/4 - DISPUTA - Szocialista irodalmunkért (Vita költészetünkről)

kínálkoztak. Vitaindító referátumomban nem volt szándékom sem személyi érték- sorrendet felállítani, sem költészetünket egymással szembenálló csoportokra bontani. A líránkban bekövetkezett nemzedékváltást is objektív alapjaiból kiindulva vitattam. Véleményem az, hogy költészetünk mostani, kibontakozó állapotában a legnagyobb eszmei egységre, öregek és fiatalok, első és második nemzedék, új hajtások és kései hajtások eszmei összeforr ott ságára van szükség. Ezt követeli a társadalmi és történelmi helyzet és irodalmunknak a további fejlődése, jövője is.

Szocialista irodalmunkért

A Szlovákiai írók Szövetsége magyar szakosztályának november 10-iki taggyűlésén Turczel Lajos vitaindító előadása után elsőnek Bábi Tibor jelentkezett hozzászólásra. Felszólalását az alábbiakban ismertetjük:

Turczel Lajos beszámolójának sok pozitívuma mellett — kezdte vitafelszólalását Bábi — sajnálatos módon visszatért a fiatal költők nemzedékvoltának bizonyga- tásához, s így tovább gyűrűzteti ezt az áldatlan vitát.

Szerinte indulásuk körülményeiben, költővé válásuk társadalompolitikai és irodalompolitikai előfeltételeibeen mutatkozik a tartalmi különbség, mely a nemzedéki elkülönülést indokolja.

Ha ezeket az előfeltételeket fontolóra vesszük, nem tekinthetjük őket másnemű- eknek. Fiatalok és idősebbek költővé válásának időpontja a szocializmus építésének korábbi vagy későbbi szakaszára esik. Csakhogy az úgynevezett második nemzedék költészetében ez éppenséggel sem jut kifejezésre. Ha így volna, akkor a fiatalok lírai megnylatkozása eszmei tekintetben tisztultabb, pártosabb lenne, s természetesen adódó szocialista életérzést közvetítene.

így van ez? Nincsen így. Annak ellenére, hogy konszolidáltabb viszonyok közt jelentkeznek, sok eszmei zavart és nyugtalanító pesszimizmust vethetünk szemükre.

Az indulási körülmények másneműségét valami másban kell látni: a személyi kultusz leleplezésének idején a revizionista támadások felelevenedésében s az akkori nemzetközi helyzet feszültségében, mely az előbbieknek kedvező alkalmat nyújtott.

Ez magyarázza a hirtelen támadt eszmei zűrvavart és pesszimizmust, mely főleg Cselényinél a sokat vitatott Bordalban nyilvánul meg.

Ez a tájékozatlanságból eredő eszmei zavar és pesszimizmus még nem jelent tudatos revizionista törekvéseket. Az Antológia körül kialakult vita azért vert olyan nagy hullámokat, mert Barsi Imre vitaindító cikke túl élesen vetette fel hovatartozásuk, táborbasorakozásuk kérdését. A kérdésfelvetés kétségtelenül jószándékú volt, viszont súlyos gyanú árnyékát vetette a fiatalokra. így kerültünk mi idősebbek olyan helyzetbe, hogy félig- meddig sértett fél létünkre lándzsát törtünk mellettük, annál is inkább, mert mi magunk is végiggyötrődtük e válságos időszakot: olykor mi is hasonló problémákkal viaskodtunk, s épp ezért érezzük, tartjuk őket velünk egy nemzedéknek. Elkülönésük szükségességét bizonygatni s erre felhasználni oyan állítást is, hogy nemzedékvoltuk megformálását a sematizmussal szembeni állásfoglalásuk is elősegítette, kétes argumentációt jelent, hiszen ezt úgy is érthetjük, hogy az idősebbek egytől-egyig külön és együttvéve is a sematizmusra esküsznek.

Akarattal vagy akaratlan éket verni közéjük bármilyen ürüggyel, mondva csinálni nemzedékeket bűn, mert akadályozza a helyes és közös eszmei program elfogadását, s a valóban szocialista-realista költészet kibontakozását.

Az eszmei fogyatékosságokat, azok elburjánzását nagyrészt a marxista kritika hiányával kell magyarázni, s itt nem a szokványos költő kontra kritika ágálásról van szó, mert a baj valóban komoly és mély gyökerű.