Irodalmi Szemle, 1959
1959/4 - DISPUTA - TURCZEL LAJOS: Költészetünk helyzete és problémái
TURCZEL LAJOS Költészetünk helyzete és problémái A Szlovákiai írók Szövetségének magyar szakosztálya 1959. november 10-i taggyűlésén költészetünk helyzetével és problémáival foglalkozott. Dr. Turczel Lajos tartalmas beszámolójában igyekezett részletesen elemezni költészetünk időszerű kérdéseit,, és kimerítő képet adni líránk helyzetéről. A fiatal költők antológiája körül nemrég kibontakozott vitából indult ki, vizsgálta az okokat, amelyek ezt a vitát oly szokatlanul élénkké tették és megállapította: Egy fontos körülmény — amellyel főképpen a szóbanforgő vita tartósságát és szén-, vedélyességét magyarázhatjuk meg — az, hogy a közelmúltban, a szocializmus építésének és a kulturális forradalom intenzívebbé válásának megfelelően az irodalom számos elvi, eszmei és alkotási problémája a közérdeklődés előterébe került. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. és XXI. kongresszusai, a Csehszlovák Kommunista Párt XI. kongresszusa, a szocialista kultúra kongresszusa, a Szovjet írók Szövetségének és a Csehszlovákiai írók Szövetségének nemrég lezajlott kongresszusai és értekezletei, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága kulturális elméleti munkaközösségének elvi állásfoglalása stb. számos művészi és irodalmi kulcskérdést tisztáztak, vitás kérdésekben leszögezték a párt álláspontját, vagy olyan vitaindító téziseket tettek közzé, amelyek nyomán az irodalmi fórumokon, az írók és tudományos dolgozók munkaközösségeiben és a folyóiratokban termékeny és hosszú ideig gyűrűző viták bontakoznak ki. Ezek az elvi állásfoglalások, kérdéstisztázások és viták hozzánk is elértek, eljutottak, s problémákkal telítettek, vitaképessé, vitaérzékennyé tettek bennünket is. Ez a vitaérzékenység és problémateltség egyik természetes levezető útját találta meg abban a vitában, amely a fiatalok antológiája körül indult meg, tehát egy olyan verskötet körül, amely költészetünk eddigi szakaszával, az ismert, megszokott régivel szemben újat, problémásat ígért és — néhány szempontból tekintve — hozott is. Turczel a továbbiakban felvetette a kérdést, vajon a harmadvirágzás úttörő lírikus nemzedéke mellett új nemzedéknek tekinthetjük-e az antológia nyolc fiatalját. Szerinte a fiatalok nemzedékvoltának előfeltételeit indulásuk körülményeiben, költővé válásuk társadalompolitikai és irodalompolitikai előfeltételeiben kell keresnünk és megtalálnunk. Ha ebben a vonatkozásban vetjük össze a két csoportot, akkor a köztük levő nemzedéki különbséget meg kell látnunk. Ezt a különbséget pedig elsősorban az első nemzedék sajátos, összehasonlíthatatlanul egyedülálló költői fellépése húzza alá. Üj költészetet, új költői szakaszt talán sohasem kezdtek még olyan tökéletes tabula rasával, annyira múltbeli előzmények és kapcsolatok nélkül, mint Bábiék. Gondoljunk csak arra, hogy az Októberi Forradalom után a szovjet költészet kialakításában már komoly művészi gyakorlattal rendelkező s a polgári költészet disputa
