Irodalmi Szemle, 1959

1959/4 - CSONTOS VILMOS: Tisztára mostál (Vers)

csontos vilmos Tisztára mostál

Tisztára mostál,

Takard ki Idő az arcom. Megkorbácsoltál,

— S szájon csókoltál,

Szavam hogy szebben fakadjon.

Terhét veszejtve

Fut a fény felé életem,

— Hogy a keresztre Voltam szegezve:

Nem kell, hogy elhiggyék nekem.

Sok rossz emléket Az úton szerte hányhatok,

S dalolva lépek,

A messzeségek

Már nem is oly nagy távlatok.

Nincs lehetetlen.

— A jel már égen tündököl. Én apró ember,

Erős kezemmel Az idő falát áttöröm.

Tüdőmet tágra

Feszítsd szét tiszta levegő,

S újabb csatákra Emelkedj dárda,

S mívelj csodát bennem — erő!

Orest Dubay: Fametszet