Irodalmi Szemle, 1959
1959/4 - B. DÁVID TERÉZ: Az utolsó karácsony (Elbeszélés)
bákban szerelők dolgoztak, de ajtók, ablakrámák még sehol. Csak a csontváz volt készen, a váz, amire az otthon épül. — Szeptemberre befejezzük — avatkozott gondolataiba háta mögött valaki. Pipás öregember állt mögötte. — Vagy nem arra vár? — kérdezte. — Arra várok — mondta — arra . .. — Szép lakások lesznek —vélekedett az öreg s egy cementzsákra ült. — Hát igen, — így Kalmár és mellé telepedett. A bácsika pipáját tisztogatta. — Az engedély rendben? — Miféle engedély? — Nohát ide — s fejével a ház felé bökött. — Minek nekem engedély ? Anélkül is itt lakom én . . . — Az öreg szeme sarkából Kalmárra nézett: — Bolond maga, hallja! Vagy csak engem bolondít? — Odanézzen — nyújtotta ki kezét Kalmár — lát maga valamit ott? Az első és második emelet között az álványon? — Hogyne! Csöveket. A vízvezetékhez. — Én ott egy karácsonyfát látok .. . — Karácsonyfát? — Azt! A pipás vénember kissé elhúzódott. Kalmár nem tágított. Most ő kezdte: — Van családja? — Unokák is ... — Fiúk? — Kettő. — Maga falusi? — Idevalósi, mióta eltemettem az asszonyt. A fiammal, menyemmel vagyok. — Itt dolgozik az építkezésen? — Őrködök. Ezektől a kacska lábaimtól több nem telik, — mondta és felhúzta nadrágszárát, hogy gépre szerelt műlábát megmutassa. — Sábáénál hagytam... Még akkor tizenhatban... — újra kis szünetet tartott. — A fiam hozott ide. Pallér .. . — Jól fizetik? — Engem? — Kit mást? — Nekem elég. — Mióta őrködik? — Mióta építkeznek. — Akkor nem tudhat sokat. — Mit kéne tudnom? — Mi volt itt, amikor kezdték? — Hogyne tudnám. Rom ... romhalmaz ... — Na látja! Nem tudja! Háromemeltes bérház volt itt! Benne laktam ... látja azt a csövet amott keresztben ? — Gázcső ... — Ott állt a gyerekágy.
