Irodalmi Szemle, 1959
1959/4 - B. DÁVID TERÉZ: Az utolsó karácsony (Elbeszélés)
keresi, de odáig még nem jutott az asszony, hogy hatósági személyt beavatott volna kutatásaiba. Ezért egy pillanatra meghökkent. — Biztos vagy benne, hogy ő volt? — kérdezte szigorúan. — Mint saját létezésemben, — szorította jobb tenyerét szenvedélyesen szívére Kalmárné, míg Kalmár elgondolkodva húzta fel a zárat zubbonyán: —Felelősség: nagy felelősség... Csak azért, mert zöldkockás inget visel valaki... Százával árúsítanak olyan ingeket mindegyik áruházban... — Két lépésre állott tőlem azon az éjszakán. Még a szeme rezdülésére is emlékszem. De hiszen maga is látta Nyurga.. magas ... veresképű... — Sötét volt. Hogyan láthattam volna? Október óta a hatodik ember, akit megvádoltok ketten Mariskával... — Majd végül ráhibázunk. Ha ártatlan valaki, úgyis elengedik. Láthatta! — Pánikot csináltok. Sohasem nyugszik meg ez a nép ... — Úgysem nyug hat, amíg gyilkosok mászkálnak közöttük! — Nem a te dolgod hajkurászni utánuk. — Ha más elmulasztja! Vérében fagyva fekszik az ország, ember nem mer ember szemébe nézni... Mindenki mindenkiben gyilkost szimatol ... mindenki mindenkinek fizetni akar... és a munka áll! Kalmár képét vér öntötte el. Az asszonyra rivalít: — Eredj a dolgodra... azzal törődj inkább! — És futni hagyjam a gazembereket? — kérdezte csípőre tett kézzel Kalmárné. — Csak addig szaladnak úgyis, amíg szembe találkoznak saját lelkiismeretükkel. Kalmárné hatalmas zsebkendőt szedett elő és megtörölte szeme szögletét: — Akik a maga gyerekének, első asszonyának vesztét okozták, nem okoskodtak annyit. És azok sem, akik az én Janimat kiparancsolták a kegyetlen orosz télbe... — Az háború volt — csendesedett le Kalmár. — Disznóság volt — vágott vissza az asszony. Kalmár felsóhajtott. — Hát igen! Az is volt! Disznóság... de nem én csináltam... 2. Alig hat hét elteltével levelet kaptak a bíróságtól. Jelenjenek meg, mert szembesíteni akarják őket a zöldingessel. Kalmárné ünneplőt öltött, Kalmár frissen borotválkozott és a meghatározott időben a megadott helyen megjelentek. Hat suhancot vezettek elébük. A legfiatalabb még nem tölthette be tizenötödik évét, a legidősebb alig haladta túl a húszat. Kettőre is ráillett Kalmárné leírása. Veresképű, sovány és hórihorgas volt mindkettő. Az egyik zöldkockás inget viselt. De zöldkockamintás volt egy másikon is, aki alacsony volt és fekete. Kalmár sok mindent tapasztalt életében. Harcos múltja, mindenkori
