Irodalmi Szemle, 1959
1959/4 - B. DÁVID TERÉZ: Az utolsó karácsony (Elbeszélés)
B. Dávid Teréz Az utolsó karácsony i. Kalmár Béla félmeztelenül mosakodott a vízcsap alatt.. Prüszkölt, krá- kogott, hatalmas tócsát fröcskölt maga köré, amikor lihegve berontott felesége a konyhába. Testes, jóképű, sokbeszédű asszony volt és mivel mindig szenzációkat hajszolt, java idejét a szomszédoknál töltötte. Ezúttal beszélni is alig bírt az izgalomtól. — No lám — mondta, — míg maga itt nyugodtan tisztálkodik, mi hősi tetteket hajtunk végre. Kalmár jól ismerte felesége „hősi tetteit“, ezért nyugodtan törülköző után nyúlt és csuromvizes mellkasára borította. Kalmárnét cseppet sem izgatta férje közönye, mert ha ő beszélni kívánt, mondókája úgyis utat tört belőle, mint föld alól a gőzforrás. — Találja ki, mi történt? — Majd megmondod — morogta fogai között Kalmár és a törülközővel jólesőn „fűrészelte“ a hátát. — Gyilkost fogtunk! Én és Mariska! — Melyik Mariska? — kérdezte Kalmár, csak épp hogy mondjon valamit és alaposan dörzsölgette a bolyhos kendővel fületövét. — No! A Kántor Mariska! A Dancsné húga. Együtt sorakoztunk krumpliért a Rózsa utcában, amikor közénk furakodik egy pofa. Mondom neki... azaz ... nem is mondtam semmit, mert észrevettem, hogy Mariska igen pislog az ablakra. Megnézem én is, mi látható rajta... hát majd hogy fel nem sikoltok. Tudja, ki állott mellettem? — A gyilkos! — mondta Kalmár inggombjával bajlódva. Igen szűk volt már ez az ing ... — A gyilkos . ..! — Az! A Danes Pali gyilkosa. Mintha mi sem terhelné lelkét, áll és krumplira várakozik. Kalmár dereka körül begyömöszölte ingét sötétkék vászonnadrágjába. — Talán nem is ő volt... Kalmárné összecsapta feje felett két pufók kezét. — Szentséges uramisten! Tán van két szemem? Meg aztán épp az a kockás ing volt rajta most is, amit akkor viselt... — Olyan inget visel a fél város ... — De ez zöldkockás volt... — Zöldkockásat.. . — Csak nem kételkedik a józan eszemben? Vagy a Mariskáéban? No meg a pofa is elárulta magát. Amikor észrevette, hogy figyeljük, olajra akart lépni. De későn! Mi akkor már jóval túljárogattunk az eszén. Mert akkor már ott állt mellette a zsarú. Kalmár megszokta, hogy felesége október óta a Danes Pali gyilkosát
