Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - NYELVMŰVELÉS - MAYER IMRE: Írjunk helyesen magyarul
NYELVMŰVELÉS MAYER IMRE: írjunk helyesen magyarul Az időszaki sajtó feladata elsősorban az, hogy a politikai, gazdasági és kulturális élet minden ágának legidőszerűbb kérdéseivel foglalkozzék, olvasóit helyesen tájékoztassa, gondolkodásukat, felfogásukat a közölt tények és magyarázatuk segítségével megfelelően irányítsa. E feladat végzésében igen fontos, nélkülözhetetlen a szerkesztő munkája. Ez a munka kétségtelenül sok gonddal jár, sokoldalú figyelmet és tájékozottságot követel meg. A szerkesztő felelős a lapjában megjelent cikkek tartalmáért és formájáért, nyelvi kifejezésmódjáért egyaránt. A fő dolog természetesen a tartalom. Ha ez megfelelő, akkor „jöhet a cikk“. Ámde a munkatársak jó része nem hivatásos tollforgató. Lehet kiváló gyakorlati ember, esetleg kiváló szakember is, de íráshoz nem szokott és sokszor nem gondolja meg, hogy a mondott szó elrepül, az írott pedig megmarad. A tőlük szerzett cikkek esetleg sok tudással, tapasztalattal vannak megírva, de hirtelen készültek és az írás hevében sok mindenféle kifejezésbeli hiba csúszik beléjük. Egyszóval külső formájuk, nyelvi öltözetük rosszul szabott, rendetlen, a tartalomhoz nem illő. Márpedig az írásművek tartalma és nyelvi formája szorosan, elválasztatlanul összefügg egymással. Ahol nincsen világos, pontos, helyes nyelvi kifejezésmód, ott a gondolatok, a tartalom világosságában, helyességében is rendesen valami hiba van. Ezeket a hibákat javítani, a helytelen kifejezéseket megfelelő helyesekkel pótolni: ez a szerkesztőnek egyik fő gondja és kötelessége. Ha ezt a feladatot jóakarattal és az időszaki sajtó hivatásának megfelelően akarjuk végezni, akkor a nyelvi kifejezésmódra sokkal több gondot kell fordítanunk, mint amennyit egyes vidéki lapjaink hasábjain látunk. A gondatlan, pongyola kifejezésmód és az elemi nyelvi hibák sokszor érthetetlenné, félreérthetővé, zavarossá teszik a tartalmat és egy-egy komoly, jóérzéssel teli felszólalás vagy hosszabb cikk is e hibák következtében hatástalanná, sőt néha egyenesen nevetségessé válik. Köztársaságunkban a Bratislavában megjelenő 12 nagyobb magyar nyelvű napi, heti, havi és negyedévi folyóiraton kívül mintegy 20 magyar nyelvű vidéki időszaki sajtótermék jelenik meg. Ezek helyi, üzemi, szövetkezeti, szakszervezeti érdekűek. Azt a segitőkészséget és a magyar néprétegek szocialista nevelésére irányuló támogatást, amelyet ezzel az állam útján közszervezeteink nyújtanak, a vidéki sajtó dolgozóinak, különösen szerkesztőinek a szerkesztésre fordított kellő gonddal kell méltányolniuk. És ennek a gondnak ki kell terjednie nemcsak a tartalomra, hanem a nyelvi forma megfelelő, lehetőleg hibátlan voltára is. Az utóbbi hetekben figyelmesen átolvastam jónéhány vidéki magyar folyóirat idei évfolyamának számait és bizony igen sok könnyen elkerülhető hibát és helytelenséget találtam stílusukban. Ha most ezekre a hibákra felhívom az érdekeltek figyelmét és arra kérem őket, hogy lehetőleg kerüljék el a hibákat, elhihetik,
