Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - FIGYELŐ - DOBOS LÁSZLÓ: Új riportkönyv

témáját illetően felmerül a kérdés: mindenről lehet-e jó riportot írni. Szerintem nem. Az életnek szinte minden tényéről lehet tudósítást vagy beszámolót mondani, de a folyó élet minden jelenségét nem lehet riporttá emelni. A riportírás tehát a jól megválasztott témával kezdődik. Erről tanúskodnak a riportírás már klasszikussá vált képviselői, mint J. Fučík és Egon E. Kisch. Egy dolog igaz: a riport minden kor vagy korszak legfontosabb, legjellemzőbb jelenségeit igyekszik ábrázolni. De ebben már benne van a riportírás éltető eleme, a rendkívüliség. A rendkívüliség követelményével nem akarom a riportot a szenzációhajhászással azonosítani. Csupán azt akarom hangsúlyozni, hogy a rendkívüliség elve nem zárja ki a lényeges, a jellemző, a törvényszerű ábrázolását. Másszóval: a rendkívülivel is fejezzük ki és kifejezhetjük jelen korszakunk törvényszerű vonását: a szocialista ember alakulását, formálódását.

Ha Mács J. „Pipafüstben“ című kötetéről akarunk véleményt mondani, két dolgot kell — ha futólag is — megvizsgálnunk.

1. Riportírásunk fejlődésének kérdései,

2. Mács J. riporttémái.

Riportírásunk eddigi fejlődése összefügg mind a publicisztika, mind az irodalom kibontakozásával. Ügy is mondhatnánk, hogy publicisztikánk és irodalmunk között a hidat a riport képezi. A riport irodalmi és publicisztikai határterületeit nem akarom most kutatni, jóllehet a mi esetünkben a riportírás kibontakozását és fejlődését nem lehet különválasztani sem a publicisztikától, sem az irodalomtól. Riportírásunk értékelésének előfeltétele a kölcsönhatások vizsgálata és tudatosítása. Mács könyvének értékelése elsősorban a riportírás és irodalom fejlődési kölcsönhatásának hangsúlyozását teszi szükségessé. Miért van szükség e kölcsönhatás kimutatására ? Vegyünk egy példát: Irodalmunk minden műfaja átesett a sematizmus betegségén. Különbség e téren abban mutatkozott, hogy egyes műfajok képviselői hamarább ismerték fel és idejekorán tudatosították a sematizmus veszélyét és terhét. Sajnos, a sematikus valóságlátás és az ebből következő sematikus ábrázolási mód legtovább tartja magát az epikai művekben (elbeszélések) és természetszerűleg a vele rokon riportírásban is.

Az irodalmi sematizmus negatív hatása mellett riportirodalmunk kialakulására ugyancsak fejlődést gátlóan hatott a publicisztika sematizmusa is. Felmerül a kérdés: miért van szükség a sematizmus hánytorgatására Mács József riportkötetével kapcsolatban ? Egyszerűen azért, mert ezekben az írásokban is a sematikus valóságlátás továbbélését látom. A „Pipafüstben“ közölt írások nagy részét legszívesebben elkeresztelném utósematizmusnak. Gondoljunk csak Mács József első könyvére a „Végnélküli gyűlésre“. Kritikánk erre a könyvre joggal ütötte rá a sematizmus pecsétjét. Következő könyvében, a „Téli világban“ Mács József tudatosan kerüli a sematizmus buktatóit. A „Téli világ“ minden hibája ellenére is továbblépést jelentett Mács József írói útján. Jóllehet a „Pipafüstben“ közölt írások időben szétszórtan íródtak, azonban ennek ellenére is felmerül a kérdés: az előző könyvhöz, a „Téli világhoz“ képest, vajon továbblépést jelent-e ez a riportkötet? Nem. Eltekintve a kötet néhány újkeletű riportjától, a „Pipafüstben“ általános szintje, világképe Mács József első kötetével, a Végnélküli gyűléssel tart szomszédságot. Miben mutatkozik ez meg ?

Elsősorban a riportok valóságszemléletében. A „Pipafüstben“ riportjai és kar- colatai a mai, a szocialista élet igazságát bizonyítják. Agitatív jellegű és értékű írások ezek. Céljuk a bizonyítás, a mai élet igenlése. A kötet értékei között kell említenünk az írások szétágazó forrásait. Mács szűkkörű provincializmustól mentesen szinte egész Szlovákiát körülkanya- rítja tollával. A pipa füstje végigbodrozik Szlovákián, Csallóköztől egészen a keleti részek határáig. Ez az összegező szándék, ez a területi teljességre törekvés kétségtelenül erény. Mács teljességre törekvése azonban kívánni valót is hagy maga után. Miben merül ki Mácsnál a teljességre törekvés? A földrajzi provincializmustól való mentességben. Viszont a földrajzi teljesség ténye még távolról sem helyettesítheti az objektív teljesség szükségét. Mács célja a bizonyítás, eszköze az érvelés. Minden bizonyítás súlya az érvelés erejétől függ. Ebből következően számunkra nem marad más, mint hogy a téma fontosságával mérjük az érvelés értékét. Mivel érvel Mács? (A földrajzi egység érve a témához mérten másodlagos). A riportok legfontosabb aduja, érve a szocializmus anyagi jobbléte. Kétségtelen, hogy társadalmunk alakulásában elsőrendű szerepet játszik a szociális tényező, illetve a lét elsődlegessége. De a szociális tényező elsődlegessége nem vonja maga után a kizárólagosság elvét. Sőt, a történelmi és társadalmi átalakulás azt kívánná, hogy a szocializmus mellett szó