Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - FIGYELŐ - DOBOS LÁSZLÓ: Új riportkönyv

ló érvelés minél sokoldalúbb legyen. Mács írásainak borsa és sava ott keseredik meg, amikor érvelését a társadalmi átalakulás egyetlen, csupán szociális tényezőjére zsugorítja. De hol marad a változó, alakuló, forrongó társadalmi folyamat többi, történelmi, emberi, érzelmi, gondolati, erkölcsi tényezője ? Mács bizonyításának legfőbb érve a szocializmus anyagi alapja. Ez a legfontosabb, de önmagában kevés. Mács érvelése objektív jellegű, de ennek ellenére sem bír az objektív teljesség erejével. Az ok: az érvelés, a bizonyítás hatóköre az élet egész skálája helyett beéri részigazságokkal. így a teljességre törekvés szándéka részigazsággal való bizonyításra szűkül. Az írások logikája ez: tétel —ellentétel.

De ez rendben van, mondhatná valaki, hisz ezt kívánja a téma. Igen, ami a riportok és karcolatok előre elgondolt- ságát jelenti, azzal nincs baj. Viszont a tétel-ellentétel logikai kapcsolatának, illetve ellentétének ábrázolásában elsőrendű szerepet kap az ok és okozat viszonyának, összefüggéseinek kidomborítása (Mácsnál a riporttémák apriori magukban hordják a megoldás és ábrázolás módját). Sajnos, hogy Mácsnál a tétel-ellentétel viszonya a riportoknak csak nagyon kis hányadában ér el az ok és okozat viszonyának kutatásáig. Nála a tétel-ellentétel csak a tények, adatok illusztratív egymás mellé állításáig jut el. Mács riportjainak megoldása és végeredménye ez: a múlt és a jelen tényei- nek illusztratív egymás mellé állítása. Mi ennek az oka? Egyrészt a riporttémák ismétlődő hasonlósága, másrészt az író valóságszemléletének felületessége, elnagyolt volta. A riport és a karcolat, de általában a rövid publicisztikai-irodalmi műfajok hihetetlen érzékenységgel reagálnak minden írói elnagyoltságra és felületes valóságszemléletre. Ennek a „fél- kézzel“ való írásnak az eredménye csak közhely, egyhangúság, önmagam és a tények ismétlése lehet. És Mács Józsefet itt és ezért terheli a sematizmus vádja: leszűkíti, szinte összezsugoritja az életjelenségek s a társadalmi változás hatóterületeit. Könnyít magán, de ezzel elvesztették súlyukat írásai is. A munka végösszege így nem is lehet más, mint eseménytelen, minden mozgalmasságot és feszültséget nélkülöző, „riportnak“ csúfolt adathalmaz. (Főleg a Kétféle világ, kétféle élet c. ciklus.)

Egyoldalúan igazságtalanok lennénk, ha nem szólnánk Mács „Pipafüstben“ megjelent írásainak előremutató, valóban pozitív vonásairól is. A leegyszerűsítés és

az életjelenségek fajsúlyát kilúgozó sematizmus vádja alól vannak kivételek is. Főleg azok az írások, amelyekben Mács egy-egy helyzet körképének a megrajzolására törekszik. Pl. Bányászsorsok, Fujdogál a hideg szél, Határszéli emberek. A jobban sikerült írásokhoz sorolhatjuk azokat a karcolatokat, helyzetképeket, környezetrajzokat is, amelyekben Mács emberarcok, portrék vagy emberi tulajdonságok, vonások megrajzolására törekszik. Pl. Egy nap — egy év. Jánošík asztala, Félig paraszt — félig juhász, Lesz-e kút Ruský Potokon, Szőlőpásztor fegyverben. Érdekes, hogy a szlovák tájakról szóló írások emberibbek, megragadóbbak. Lényeges színvonalbeli különbség van pl. a „Kétféle világ, kétféle élet“ és az „Utazás Árvában“ c. ciklusok között. Az utóbbiban a jobb és szebb tényekkel való bizonyítás már eléri az írói megformálás szintjét. A kötet értékei között kell említenünk a riportciklus gondolatát. Valóban riportkötetbe való ötlet. Célja: az összefüggések mélyebbre hatoló meglátása, valamint az összegező körkép konstruálása. Kár, hogy ez az írói szándék a megvalósulásnál csak félérték maradt.

Mács József mindhárom kötetében állandó tehertételként ismétlődik néhány vonás. Az egyik: a műfaji határok elmo- sódottsága. Szinte minden kötetében vannak műfajilag meghatározhatatlan írások. A „Pipafüstben“ riportokat, karcolatokat, portrékat, ember- és környezetrajzokat, helyzetképeket foglal magában. De ez a műfaji csoportosítás sem vonható meg egyértelműen. Az ember két kezén megszámlálhatja azokat az alkotásokat, amelyekre nyugodt lelkiismerettel rámondhatná, hogy nohát ez karcolat, ez meg riport stb. Mácsnál inkább műfaji vonásokat, villanásokat talál az olvasó, mint tisztán körülhatárolható műfajokat. Márpedig induló írónál ez a műfaji szabadosság egyáltalán nem erény s a legjobb megértéssel is csak inogó lábú nagyfiús- kodásként könyvelhető el. Én úgy gondolom, hogy Mács epikai áradása partot kíván, epikai fegyelmet, különben ballag- csáló, pipafüstöt eregető, parttalan medrű elbeszélővé válhat.

A másik általános vonás: hiányzik az írások átgondoltsága, gondolati gerince, egyáltalán a szerkesztés munkája. Ennek a következménye, hogy egyes írások részleteikben jobban megformáltak, mint egészükben. Mács írásainak vannak jól sikerült villanásai, valóban lélekből fakadt részei, de ha az írás egészét nézed, sok a meghökkentő fordulat, olyan pipafüst- szerű jámbor bodrozódás. Egymás szom