Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - LÁTÓHATÁR - Könyvismertetés, rövid hírek

Jean Lafitte: Akik életben maradtak

(Ceux qui vivent)

A nemzetközi élet alakításába, az emberiség sorsának irányításába ma ismét olyan erők akarják magukat becsempészni, a- melyek már többször a francia nép életére törtek, kétszer borították véres lángokba a világot, és lábbal tiporták az egyén leg- természtesebb jogait, a népek, nemzetek függetlenségét. A fasismus fel-felbukkanó veszélyének lehetősége egyre több franciában idézi föl a hitleri rémuralmat és az esztelen háború jóvátehetetlen pusztításait. -Jóllehet részben már behegedtek a háborús sebek, a nemzeti megaláztatást, a fasizmus féktelen dühöngését nem tudja felejteni egy francia sem. Kitéphetetlen emléke akarva nem akarva gyakrabban föl— idéződik mostanában a francia közvélemény jelentős része előtt, s ennek a visszaemlékezésnek mozgósító és öntudatosító ereje van. A helyzet tárgyilagos fölméréséhez, a tények helyes megítéléséhez sokat meríthetnek Lafitte könyvéből. Ezért oly népszerű ma írása.

Az olvasó közönség, természetesen a franoia is, szereti tudni, kinek a művét olvassa. Lafitte példakép az írók között gerincességével és állhatatosságával is. Harcos, régi kommunista, megjárta a harctereket, a második világháború alatt egy ideig német fogságban sínylődött. Innen megszökött, hogy kivegye részét a hazája felszabadításáért indított harcokból. A németek ismét elfogták, és most már Maut- hausenbe hurcolták. Átvészelte a földi poklot. Minden megpróbáltatás ellenére megingathatatlan maradt hazaszeretetében s a párthoz való hűségében. Tapasztalt és józanul gondolkozó egyén. A legnemesebb eszmék lankadatlan és példamutató harcosa. Ez is hozzájárul írói sikeréhez.

Könyvében kerül mindenféle túlzást és erőltetett- hatáskeresést, megmarad a valóság talaján. Említett könyvében Francia- ország legválságosabb éveit tárja elénk, úgy ahogy átélte társaival és valamennyi hazafias franciával együtt. Bemutatja, hOr- gyan működött a KP az illegalitásban, milyen szerepet vállalt az ellenállási harcok megszervezésében, a szabotázsakciók végrehajtásában. Eleven színekkel ecseteli, milyen eredményeket értek el a szabadság- harcosok, az egyszerű embereik, az ismeretlen hősök, mennyi áldozatkészségre és emberfeletti munkára serkentette őket a haza sorsa, a győzelembe vetett hit, s- hogyan kovácsolta őket össze az egyetlen közös cél: a szabadság kivívása, a megszálló kiűzése, a fasizmus megsemmisítése egyszer s mindenkorra. Föleleveníti a megszállók gaztetteit, vérengzéseit, tervszerű fosztogatásait és határt nem ismerő hará- csolását.

Mindezt úgy mondja el, ahogy megtörtént, ahogy a kor emberei saját szemükkel látták. Szereplői és hősei szemtanúi voltak az eseményeknek vagy vértanúi a tragikus időszaknak. Minden szava hiteles, minden sora bizonyíték, az egész könyv a hitleri rémuralom megdöbbentő rajza a szerző saját tapasztalatai alapján, a tények tükrében. Az egész művet az igazság és a szabadság győzelmébe vetett hit hatja át.

Kifejező eszközeiben természetes, tökéletesen egyszerű. A tartalom és forrna ritka harmóniája nagyban fokozza a mű értékét. Az „életben maradtak“ fordulnak a francia társadalomhoz, hogy megóvják a veszélytől, hogy rádöbbentsék a valóságra. A könyv mondanivalójának időszerősége és föl nem mérhető fontossága különösen vonzó olvasmánnyá teszi Lafitte alkotását.

Két hír a világirodalomból

Robert Graves ismert angol író és történész most megjelent „Adám Bordája“ című könyvében azt bizonyítja, hogy a biblia első része, amely a világ, illetve az első emberpár teremtését írja le, sorozatos tévedésekből keletkezett. Az angol író világos okfejtéssel igazolja, hogy az Ószövetségnek Ádám és Éva teremtéséről szóló részei több ősrégi rajz szándékos vagy véletlen félremagyarázásán alapulnak.

Graves leírja, hogy a teremtés könyvének első négy fejezetét egy jeruzsálemi zsidó rabbi állította össze, s a Genézist több, kőtáblára vésett kép alapján írta

meg. A képeket Józsué katonái zsákmányolták Hebron filiszteus város elfoglalása után. A bibliaíró pap összezavarta a képek sorrendjét, és a rajzokon ábrázolt személyek kilétét is a legnagyobb szabadossággal, sőt önkénnyel magyarázta.

Graves a képek rekonstrukciója és eredeti sorrendjük tisztázása után a következőket állapította meg: az első képen az a jelenet látható, amikor egy legendás filiszteus szerelmespárt egy férfi megzavarja. A szerelmesek falevéllel takarják el meztelenségüket. A második rajz azt a jelenetet ábrázolja, amikor a zsidó pap ál