Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - LÁTÓHATÁR - STEFAN HEYM: Igaz történet (Elbeszélés, fordította Somló Miklós)
emberke „valaminek“ tényleg birtokában van, s ahelyett, hogy ide-oda küldözgették volna, az egyik csinos titkárnő magával vitte és addig nem nyugodott, amíg Bachleitner egy bizonyos Brown őrnagy titkárnője közbenjárásával egyenesen Brown őrnagy elé nem került. A titkárnő elmagyarázta Brown őrnagynak, mit rejteget Bachleitner az udvarán levő pajtában és milyen nagyfontosságú ez a lelet. Brown őrnagy úr meg is értette. Nagyon intelligens ember volt. Rájött, mit jelent számára, hogy az ő kezébe kerül a nemzeti szocialisták központi kartotékája. Azt, hogy a mellén virító színes szalagok legkevesebb eggyel vagy talán még többel megszaporodnak. Jelentette továbbá azt is, hogy a vállán levő arany levelek ezüstté változnak és a közeljövőben Brown őrnagyból alezredes lesz. Azt tette tehát, amit ebben a helyzetben egy okos tisztnek tennie kellett. Megköszönte Bachleitnernek a szívességét és hazaküldte. Aztán sürgősen sajtóértekezletet hívott össze. A konferencián Brown őrnagy tudatta a világgal, hogy megtalálta a német nemzeti szocialista párt teljes központi kartotékáját. Hét millió kartonlapot. „Mit szólnak hozzá az urak?!“ Nagy volt a szenzáció! A riporterek egy része a parancsnokság sajtóosztályára rohant telefonálni és a New Yorkba, Fokvárosba, Sidneybe vezető kábelek majd megszakadtak a túlterheléstől. Néhányan a részletek után érdeklődtek. A részletekre vonatkozólag Brown őrnagy ködösen nyilatkozott. Ha unszolták, csak mosolygott és a bűvös „nem nyilatkozhatom“ szavakkal válaszolt, esetleg az ugyancsak bűvös „bizalmas“ vagy „szigorúan bizalmas“ kifejezéseket használta. — De legalább annyit áruljon el, hol találta meg a kartotékát? — Sajnálom, az titok. — Egy kis útbaigazítást azért mégis adhatna, drága őrnagy úr. Valamelyik vár romjai között találta meg, vagy talán egy pincében, esetleg... a Gauleiter szeretőjének a hálószobájában? Őrnagy úr, hol? Az őrnagy végre engedett a kéréseknek. — Hát jó. Egy papírgyárban találtam meg ... — Ennél többet nem árult el. Volt azonban az újságírók között egy ügyes fiatalember, egy brit liberális lap tudósítója, aki rövid gondolkozás után rájött, hogy a papírgyárak száma Münchenben és a város környékén csak korlátozott lehet. A sajtóértekezlet után tehát ugyanazt tette, amit a náci funkcionáriusok tettek menekülésük előtt. Elővette a város címjegyzékét. így bukkant rá Bachleitnerre, akit azon melegében meginterjuolt. * Én a történetet egy hadnagytól hallottam, aki a sajtó hatalma révén keveredett bele. Az említett angol riporter megsürgönyözte hírét Angliába a lapjának, ahol az meg is jelent. Tekintettel az angolszáz olvasók minden apróságra kiterjedő érdeklődésére, a cikk nemcsak Bachleitner nevét közölte, amit Brown őrnagy úr saját dicsősége érdekében meg sem említett, hanem a címét, sőt a telefonszámát is. A DANA sajtóügynökség, amelyet az amerikaiak alapítottak megszállt övezetükben, hogy az ujáászerveződő sajtót saját érdekeiknek megfelelő híranyaggal lássák el, átvette az angol lap cikkét, szóról szóra lefordította ás
