Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - DISPUTA - Néhány szó költészetünkről (Szőke József)
Az Irodalmi Szemle szerkesztosege ankétot indított, a következő legfontosabb kérdésekről: 1 Hogyan értékeli a csehszlovákiai magyar irodalom eredményeit és ■ alkotásait a felszabadulás óta? 2 Hogyan látja a hagyományos és modern elemek viszonyát irodal■ munkban? Vannak-e benne provinciális jelenségek? 3 Nézete szerint betölti-e szerepét irodalmunkban a kritika, mik az * érdemei és mik a hibái, mi hiányzik kritikánkból? 4 Hogyan látja irodalmunk további fejlődésének esélyeit? Mivel já* ruljon hozzá a csehszlovákiai magyar irodalom a szocialista társadalom, a szocialista ember formálásához? Alább közöljük a legutóbb beérkezett hozzászólásokat. Várjuk a továbbiakat — íróktól és olvasóinktól egyaránt. Néhány szó költészetünkről A sok utánzás és idegen hatás után végre megértettük, hogy életünk sajátos helyzetéből kell kiindulnunk, ha tényleg szocialista irodalmat akarunk teremteni. És ez jelentős szellemi eredmény! Vitatkozhatunk itt provincializmusról, elmaradottságról és egyéb divatos szempontokról. Ez ügyünket előbbre aligha viszi. Dolgozóinknak és a világnak csak úgy fogunk újat mondani, ha magunkról vallunk, ha a csehszlovákiai magyar dolgozók való életét ábrázoljuk magas művészi szinten, mély realitással. Minden önteltség nélkül mondhatjuk: eredményeink biztatóak. Számbelileg is gyarapodunk. ,,Az irodalom haladását azonban nem a tehetségekben, nem a tehetségek számában látjuk, hanem irányzatukban, írásmódjukban. Tehetséges írók mindig voltak, de ezek régebben megszépítették a természetet, idealizálták a valóságot, vagyis nem létező dolgokról beszéltek, most azonban az életet és a valóságot a maga igazi mivoltában mondják el nekünk. A társadalom szemében ezzel az irodalom óriásit nőtt,“ — írta több mint száztíz éve Belinszkij és szavának megvan az értelme a mi helyzetünkben is. Vegyünk csak sorra néhány tényt. Olaszországban a legnagyobb irodalmi folyóiratok kétezer példányban jelennek meg. A mi Irodalmi Szemlénk messze maga mögött hagyja ezt a példányszámot. Néhány éve az érdeklődés hiánya keservesen alacsony szinten tartotta a megjelenő könyvek példányszámát. Azóta ez a példányszám minden jelentős műnél a duplájára emelkedett és néhány könyv megérte a második kiadást, mások néhány hét alatt teljesen elfogynak. Megnövekedett külföldön az érdeklődés irodalmunk iránt. Itt elsősorban Magyarországra gondolok. Mindez azt mutatja, hogy jó úton haladunk. Irodalmunk minél közelebb férkőzik az élethez, a valósághoz, annál nagyobb lesz hatósugara, befolyása a tömegekre. Ez az egyetlen menedékünk, folytonosságunk biztosítéka. Ha vázlatosan is, vegyük sorra dolgainkat. Költészetünkben Dénes hozta az első sikert. Ha tétova hangon is, de forrongó életünkről írt. Sok benne kezdetben az idegen példa, mechanikusan átvett külfö'di fogás, utánzás. Mindennek a segítségével kívülről próbálja megközelíteni valóságunkat. Bábi már művészi módszerhez folya- mondott. A valóságunkból indult ki és sajátos életünk lényegét igyekezett megközelíteni. Elsősorban ez biztosította számára a sikert, a megbecsülést. Reális életünk értelmét keresik Gyurcsó, Veres és a többiek is. Botlásokkal, zökkenőkkel haladtak, de egy cél felé. Utánuk jöttek a fiatalok. Merőben újat nem hozhattak és nem is hoztak. Kitágították azt az életteret, amit az előzők megteremtettek. (A megjelent antológia nem minden egyes költőjéről van itt sző). Ez az egész irányzat, — mert itt arról van szó — egyre közelebb disputa
