Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - HAGYOMÁNYAINK - TURCZEL LAJOS: Egy élő költő hagyományértékü életműve
adó versekben a reakcióval való harcos szembeszegülés ellenére sok még a rap- szódikus romanticizmus és naiv nacionalizmus is. Ugyanez mondható a Szabó Dezső által megkedvelt és népszerűsített Győry-versről, A magyar falu-ról is, amely egyoldalú és romantikus parasztimádatot sugároz. Az „újarcú magyarság“ igazi arcvonásai a későbbi korszaknak, a harmincas éveknek nagy verseiben alakulnak ki, és a fasizmus elleni harc tüzében mélyülnek el. Mi jellemzi, mi jelenti ezt az „újarcú magyarságot?“ 1. A történelmi realitással való délibábos szembeszegülés, irredentizmus helyett — a történelmi helyzet józan tudomásvétele és elfogadása. 2. A nemzeti bezárkózás és elszigeteltség helyett — a népek testvériségének és egymásrautaltságának a felismerése: a sors értelme: nép lenni a népek s ember lenni az emberek között! / Béke! Kenyér! És munka! Sok. Urak, írók, kolomposok, ezt kéri a nép és a népek: Joanok, Jánok, Jánosok. Mindnek kívánom, amit egynek, hiszen közös a nyeremény, és minden népet féltek attól, amitől féltem az enyém. (Én minden népet féltek attól) 3. A fasiszta barbársággal való azonosulás vagy a vele szemben tanúsított cinkos közömbösség helyett — a barbárság éles elutasítása, a harcos humanizmus bátor vox humánája, emberi hangja: Ne félj költő, rekedt, magányos versed golyóként járja át a parancsuralmak zaját. Szólj, és énekeld a nép dalát. most, hogy új dühök veszett nyála marja a föld csapágyait; s kígyóvérrel, zsiványvelővel kenik az aljak vágyait; s országpelyvát sodor a bombás, gázzaltelt, történelmi szél; s bátorság békéről az ének igazáért minden szegénynek: az Ügy bukhat, az eszme él; most: légy a gáton férfi s jelkép, álld a sarat, a túsz te vagy, magán, de tán magad a nemzet, ember-magyar tanod ne hagyd. (Önvallomásféle) (A nép szava.) (Kardos humanizmus) (Emberi hang)
