Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - HAGYOMÁNYAINK - TURCZEL LAJOS: Egy élő költő hagyományértékü életműve

20 Nadrágban járó felhő. F.: Békés István. Vlagyimir Majakovszkij Válogatott Müvei, Bp„ 1957, I. k. 172. 1.

21 Ifjúkommunista Lenin-dal. F.: Acél Pál. Munkás és Parasztnaptár, Kassa, 1929,

110. 1.

22 Mózes Sándor közlése.

23 Szalatnai Rezső: A százéves Tolsztoj. Együtt, 1928, 7. sz., 3. 1. Ld. még: Van menekvés c. kötetben. Slov. Grafia, Bratislava-Pozsony, 1932, 181. 1.

24 Ld. az A Reggel, 1930, 90. sz. a Kassai Üjság, 1930, 96. sz. és a Prágai Magyar Hírlap, 1930. 91. sz.

25 A paraszt Jeszenin után öngyilkos lett az orosz forradalom másik tirteusa is, Vladimir Majakovszkij. Prágai Magyar Hírlap, 1930, 88. sz.

26 Az öngyilkos Majakovszkij, Korunk, 1930, 480. 1.

27 A 150 millió kifejezései. Majakovszkij ezekkel a szavakkal Chicagót jellemzi.

28 Szalatnai Rezső: Puskin rehabilitációja. Magyar Újság, 1936, 267. sz., 10. 1.

29 Ld. Barkóczy István: „Ujjunk hegyéből vér serked ki..c. cikkét a Magyar Nap 1936. évi 121. számában.

30 Mit olvasott Lenin. Krupszkaja könyvéből. Oj Szó, 1932, 5 — 6. sz., 40 — 41. 1.

31 Kovács Endre, Balázs András és Száraz József közlései.

32 Az adatokat a fordítónak a tanulmány írójához intézett 1959. I. 28-i és II. 13-i keltezésű leveleiből vettük.

Befejezésül: megtisztelő kötelességünknek tartjuk, hogy ehelyütt mondjunk köszönetét mindazoknak, akik akár személyesen, akár levelezés útján segítségünkre voltak az adatgyűjtésben és az anyag feldolgozásában.

Külön köszönet illeti Mácza Jánost, aki az első fordítások létrejöttének körülményeiről adott számunkra értékes tájékoztatást, valamint Forbáth Imrét, aki lekötelező szívességgel bocsátotta rendelkezésünkre a prágai avantgard-kör munkájának és a Majakovszkijjal történt személyes találkozásának leírását. Rajtuk kivül Róják Dezső és Reininger József a munkássajtó, Szalatnai Rezső pedig a polgári sajtó adatainak a felkutatásához adott szíves útmutatást és segítséget.

Egy élő költő

TURCZEL LAJOS -------------------------------------------------------------------------------------------h

agyományértékű életműve

(Győry Dezső: Zengő Dunatáj, válogatott versek, Budapest 1957)

I.

Különös költői sors Győry Dezsőé!

A költészet útján korán, és — annyi sok társhoz hasonlóan — az individualizmus titánkodó gesztusaival indul el, de huszonötéves korában már igazi közösségi költő, aki egy kisebbségbe szakadt néptöredék új emberi és nemzeti hitvallását fogalmazza. Egész költői pályáján keresztül heves viharok dúlnak körülötte: a konzervatív úri magyarság elutasítja, nemzetárulónak bélyegzi és megtagadja őt, az „újarcú magyarok“ azonban első és legkedvesebb költőjükként fogadják a szívükbe. Magyarországon három évtizeden keresztül csak az irodalmi „bennfentesek“ tudnak róla, pedig a kor legnagyobb írója, Móricz Zsigmond Adyhoz hasonlítja, Ady leghivatottabb utódjának nevezi őt.

A felszabadulás után aztán megfordul a kocka. Az 1949-től Budapesten élő költő először is meglepő alkotói metamorfózison esik át: a költészetről áttér a prózára. Ennek következtében az új magyarországi olvasóközönség regényíróként fedezi fel és szereti meg őt. 1957-ben aztán bekövetkezik „Győry Dezső