Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - HAGYOMÁNYAINK - BOTKA FERENC: Majakovszkij csehszlovákiai „magyar útjának” vázlata
A tömör sorokat közel száztagú szavalókórus harsogta a szürkületbe. A műsor végén a tömeg meggyújtotta és elégette a polgári sajtó termékeit, a munkáslapot pedig többszáz vattos égők fényébe vonta. A május elsejei előadás bizonyítja, hogy Mácza aktív kultúrmunkás volt, aki széles körben propagálta fordításait. Mint a kassai proletkult-szervezet tagja, résztvevője és szervezője volt a csoport irodalmi estjeinek, amelyeken a német Becher és Brecht, a cseh Hora és Neumann versei mellett egyre gyakrabban hangzottak el a szovjet költők: Biok és Majakovszkij költeményei is. Irodalmi előadásaira, amelyeket Kassán kívül Ungváron, Munkácson és Eperjesen is megismételt, mindenütt elkísérte felesége, akiben Majakovszkij első magyar szavalóját tisztelhetjük. A kortársak visszaemlékezései szerint szerény költői eszközökkel, de rendkívül szuggesztív módon tolmácsolta a költő izzó szavait, amelyekben képletesen harcba hív Sándor cár szobra, Puskin költészete s általában a régi művészetek ellen: „És Sándor cár a V oszt árúj téren áll. Dinamitot ide! És miért nem attakirózzák Puskint? Külső kabátot váltani nem elég társaim! Fordítsátok ki a bensőtöket!“6 Különösen nagy sikere volt a költő forradalmi ars poétikáját magában foglaló Első számú napiparancs szavalatának: „Öreg urak brigádja Unottan ismétli önmagát. Elvtársak! A barrikádra Lelkek és szívek hadát! ... Nem kell a krajcáros igazság. Ki a szívekből, ami régi, öreg. Ecseteink az utcák Testvéreink a terek Mácza fordításai, ha nem is formahűen, de tartalmilag az eredetinek megfelelően tolmácsolták Majakovszkij lángoló újat-akarását s kíméletlen gyűlöletét mindaz iránt, ami a régi világot képviseli. Igaz, ebben a mindent megújító szenvedélybe időnként naiv és túlzó motívumok is vegyültek (ld. Puskin „attakiro- zását“ a „Korán még örülni“ c. versben), de célkitűzései, szándékai alapjában véve helyesek voltak, s nem véletlen, hogy széles visszhangra találtak a szlo- venszkói fiatalok körében is. Majakovszkij költeményeit, de különösen a Balra marsot országszerte szavalni kezdik,8 s a „balra marsolás“ — épp e szavalatok hatása következtében bevonul a politikai kifejezések mindennapi kelléktárába.9 Mácza sajnos nem sokáig lehetett tanúja fordításai rohamos terjedésének és
