Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - HAGYOMÁNYAINK - BOTKA FERENC: Majakovszkij csehszlovákiai „magyar útjának” vázlata

lelkesítő sikerének. 1923-ban tovább emigrál a Szovjetunióba, s lassan megszakadnak kapcsolatai a szlovenszkói forradalmi mozgalommal.1*)

A prágai avantgárdisták tolmácsolásában

Körülbelül ugyanezekben az években, az ország másik végében - Prágában is kialakult egy fiatalokból álló lelkes csoport, amely megismerte, lefordította és propagálta Majakovszkij költészetét. Tagjai — fiatal egyetemisták, emigránsok, baloldali avantgardista művészek — szenvedélyesen vetették bele magukat a köröttük zajló élet sebes sodrába, hogy konok akarattal, az intellektuelek szenvedélyével keressék a koruk által felvetett társadalmi és művészi kérdések megoldását.

Tevékenységük, célkitűzéseik jellemzésére hadd idézzük a nálunk illetékesebb kortársnak, a csoport egyik legismertebb tagjának: Forbáth Imrének a visszaemlékezéseiből: ,,Hihetetlenül intenzív szellemi életet éltünk. Ennek két tengelye: a dialektikus materializmus és a művészi avantgardizmus problémái voltak. A magyar forradalom bukóba, a német felkelések pripétiái, a győzelmes orosz forradalom elég anyagot adták a politikai vitákra... Másrészt ekkor volt az izmusok fénykora is. A részint zagyva, részint termékeny káosznak, a tabula rasa, a dada, a minden eddigi summás elintézése illúziójának, a szintakszisok széttörésének s a gomolygó ködfoltokban új csillagzatok keresésének az időszaka .. -11

A fiatalok látni, tenni, alkotni akartak; — irodalmi esteket, előadásokat rendeztek, amelyeknek műsorain sokszor szerepelt a modern költészet, így Majakovszkij lírája is.

Az estéken rendszerint Forbáth Imre tartott előadást, s utána Spitzer Ferenc, a DDOČ12 későbbi főrendezője, szavalt. „A Majakovszkij-fordításokat — olvassuk Forbáth egyik levelében — rendszerint Spitzer szerezte be, nem tudom honnan. A rövid verseken kívül hosszú passzázsokat szavalt a 150 millióból, a Leninről Írottból, a Chicágóból stb. ... Hatása a hallgatóságra óriási volt — írja a levél további részében —, Spitzer dramatizáló stílusban szavalt, s a verset minden erővel érzékeltette. Módszerére jellemző volt a tökéletes felkészültség. A szövegeket „kottázta“: ellátta saját találmányú aprólékos dinamikus jelzésekkel. Sohasem improvizált.“1*

Forbáth soraiból azt is megtudjuk, hogy nem álltak meg az egyszeri prágai szerepléseknél. „Turnéra“ indultak. Meghívóik fizették útiköltségüket, s adtak kosztot — kvártélyt. így jártak Losoncon, Érsekújvárott, Nyitrán, Eperjesen, Besztercebányán. Jóformán minden szlovenszkói magyarlakta városba elvitték a „modernek“, s köztük Majakovszkij dinamikus verseinek az üzenetét.

Más forrásból megtudjuk, hogy nem elégedtek meg estjeik szűkkörő jellegével. Szoros kapcsolatot tartottak fenn a kommunista párttal, s rendezvényeikre gyakran meghívták a Prágában élő magyar munkásokat is — bár az új művészetek interpretálásával kapcsolatban gyakran támadtak heves nézeteltérések a vendégek és az előadók között.14

Az irodalomtörténet igen nagy vesztesége, hogy e lelkes s vitathatatlanul jelentős vállalkozásoknak jóformán semmi dokumentációja sem maradt az utókorra. — Különösen fájlaljuk Spitzer Majakovszkij-fordításainak nyomtalan eltűnését, amelyek a költő magyar tolmácsolásai közül kétségtelenül a legérdekesebbek és legértékesebbek közé tartoztak volna.