Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - HÍD - CSIZMADIA DEZSŐ: Kísérletek a csehszlovák-magyar kulturális közeledésre

gyár középiskolákban nem fordítanak nagyobb gondot a magyar történelem tanítására. A magyar nemzetiségű diákhoz ez áll a legközelebb s meggyőződése szerint ezen keresztül lehetne őket a legeredményesebben bevezetni a történelmi fejlődés logikájának a megértésébe. Nejedlý a kisebbségi kérdésben is helyes álláspontot képviselt.'

Kisebbségi kérdésnek — mondotta — egyáltalán nem szabadna léteznie. Mint ahogy nem szabadna, hogy különbség legyen egy ének és egy másik ének közt, úgy nem szabadna, hogy különbség legyen nemzetek között sem. '

S az Önök fiatalságát éppen azért becsülöm annyira, mert ki tudtak szakadni abból a gondolatkörből, amely különbséget tesz a nemzetek között. Nem eleve elfogultsággal, de megértéssel kell egy másik nép értékeihez és érzéseihez közelednünk.

Én a mi nacionalistáinknak mindig Denisnek, nemzetünk nagy francia barátjának a szavait idézem: „A saját nemzeti érzését mindenki abban mutatja ki leginkább, hogy hogyan becsüli meg mások nemzeti érzését."

Akiktől pedig azt hallom, hogy a régi magyar rezsim elnyomta a nemzetiségeket, azoknak azt mondom: „Hát ti olyanok akartok lenni, mint amilyenek azok voltak? Ti, a demokraták olyanok akartok lenni, mint ők, a feudális urak?“ A nemzetek fejlődésében sohasem a múlt, de mindig a jelen és a jövő a fontos. Erre s nem a múltra kell tekintenünk.

Milán Pišut dr., a csehszlovák irodalmi élet kiváló ismerője a következő nyilatkozatot adta:

A csehszlovák — magyar kulturális közösséget kétségtelenül a társadalmi és politikai élet rengeteg összetevője határozza meg, amelyek pedig gyakran ellentétben vannak a közeledésre irányuló üdvös törekvéssel. Éppen ezért kiváló érdeme a Magyar Újságnak, hogy ezzel az akcióval meg akarja teremteni az együttéléshez és magasabb kulturális értékek közös építéséhez szükséges kedvező környezetet.

Pišut professzor hangsúlyozza, hogy együttélésünk megkívánja a kulturális értékek kölcsönös kicserélését, és kijelenti:

Büszkék leszünk arra, hogy egy csehszlovákiai magyar író műve elismeréssel találkozik a kulturális világban és gondoskodni fogunk róla, hogy az ilyen mű nyelvünkön is megjelenjék. Mi az államfordulat előtt voltunk előnyösebb helyzetben, mert magyarul tudtunk, most a Szlovenszkón élő fiatal magyar értelmiség helyzete lesz kedvezőbb, mert nemcsak a cseh és szlovák, hanem egyúttal a többi szláv irodalmat is ismerni fogja és kellő jóakarattal sokkal nagyobb munkát fejthet ki népeink kultúrájának kölcsönös gazdagítása terén, mint amennyi eddig történt. Ha az olaszok lefordíthatják a cseh és szlovák írók műveit, sokkal inkább tehetik ezt szomszédaink. A művészetben határok nem léteznek.

Az Umelecká beseda (Szlovák Művészek Köre) irodalmi osztálya 1931-ben Ady estet rendezett, amelyen a vitázók szlovákul és magyarul fejtették ki nézeteiket. Gyakrabban kellene lehetővé tenni, hogy a szlovák és ^magyar írók megismerjék egymás véleményét. Hisszük, hogy a fiatal magyar intelligenciában nincs fölényesség és elfogultság a csehszlovák kultúrával szemben, mi viszont büszkék vagyunk arra, hogy a régmúltból megmaradt fájdalmaknak nem adjuk jelét.

Ján Rob Poničan író a kulturális közeledéssel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a magyar írókkal való együttműködés nem új keletű.