Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - HÍD - CSIZMADIA DEZSŐ: Kísérletek a csehszlovák-magyar kulturális közeledésre

érdemes“ hágai barátkozásukra. Čapek rámutatott arra, hogy a prágai Pen Club munkája nem korlátozódik csupán a társadalmi érintkezésre. Amikor pl. a budapesti Pen Club panaszt emelt, hogy a hivatalos közegek megnehezítik a magyar könyveknek Csehszlovákiába való behozatalát, a prágai Pen Club interveniált a hatóságoknál és megtett mindent, ami módjában állott, hogy a magyar kultúra ne szenvedjen a hatósági intézkedések következtében. A prágai Pen Club pozsonyi szervezetével karöltve másfelől tolmácsolta a budapesti Pen Clubnak a szlovák kulturális tényezők panaszát, hogy a magyarországi szlovákokkal való kulturális kapcsolatok elé hivatalos helyen akadályokat gördítenek. Ebből látható, hogy a csehszlovákiai Pen Club a magyar Pen Clubbal való kapcsolatban nem tért ki a komoly gyakorlati kérdések elől sem.

Čapek ekkor a magyar íróknak a következőket üzente:

Közös feladatunknak kellene, hogy tekintsük Csehszlovákia nemzeteinek egymással való megismertetését. Nekünk cseheknek, szlovákoknak, magyaroknak közös feladatunk van: megismerni azt a tény valóságot, azt a darab életet, amelyben egymás mellett élünk és amennyiben az irodalom ilyen megismerés lehetőségét jelenti, az írók nem csupán kollégák, hanem egy közös mű munkatársai is.

*

Čapek felhívására Győri Dezső reagált a Magyar Újság 1933. december 31-i számában. Čapekhez intézett nyílt levelében a következőket írja:

Ön, a csehszlovák intellektuális élet kimagasló vezetője, olyan üzenetet küldött a csehszlovákiai magyar íróknak, amely érdemes arra, hogy azt nemcsak az üzenetkapó magyar, de a köztársaság területén élő cseh, szlovák és német írók is kellő figyelemben részesítsék. Az itteni magyarság nem könnyű és még nem is befejezett lelki átalakuláson megy keresztül. Kiesett kezéből a mindennapi hatalom gyeplője, s a politikai és gazdasági hátrányok gyűrűjében természetes életösztönnel keresi itteni és európai misszióját a kultúra és szellemiség magasabb régióiban. Nem „Minderwertigkeitskomplexum“ ez, nem is rendellenes rekom- penzációs vágy. Távolról sem. A Kárpátok alatt a szlovák-magyar érintkezés mentén jejlődött ki már a múltban is elsők közt az igazi magyar városi kultúra és az irodalmi szalon intézménye. A mai Szlovenszkó földje olyan neveket adott a magyar kultúrának, mint Balassa, Pázmány, Kazinczy, Tompa, Madách, Mikszáth, Jókai.

Győry a továbbiakban arról ír, hogy az itteni fiatalság lelkében komoly és mélyen átérzett vágy él a kultúrák és a szellem olyan nemzetek fölötti közössége után, amely a mindennapi mai gyakorlatban is: közösség, közelség, kollegalitás és munkatársi szolidaritás. Itteni magyar írók és fiatalok, ha bátortalanul is, de többször hangot adtak ebbeli vágyuknak, sőt készségüknek.

Mi azt valljuk, hogy a felelős írónak, ha egy igazságra rájött, kötelessége azt még a korszellem és a kortársak korholása dacára is meghirdetni és odaállni e mögé az igazság mögé.

A cseh, szlovák és magyar művészet itteni képviselői nem bántották egymást. De megbántanák a szellemiség parancsait, ha nem keresnék a személyes és eszmei közeledést a gyakorlatban akkor, amikor ennek szükségességére már ráébredtek és ezt meghirdették.

Európa élete megbolydult... Zuhanunk a középkorba. A szellem szabad és büszke szárnycsapásai elvesznek az agyonpolitizált élet marakodó forgatagában