Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - ORDÓDY KATALIN: Lázadók (Regényrészlet)

sebben következtetnek, mint ez. Bizonyos sejtései azért mindenesetre voltak arról, hogy nem vagyunk valami kongreganista társulat, de barátságos érdeklődést tanúsított irántunk. Valamit kapiskált a baloldali mozgalmakról, sőt ahogy említette, volt egy kommunista barátja is.

— Ha szépen megkérnénk, még be is állna közénk. Amilyen jó fiú.

— Hagyd a gúnyolódást, Zsiga — mosolygott Király. — Ugyanis éppen erről van szó.

Három hitetlenkedő pillantás röpült az ügyvéd felé.

— Nem ok nélkül kérdeztem, miféle ember ez. Jani, te egyelőre gondoskodj, hogy a kapcsolat ne szakadjon meg köztetek. Lehet, hogy rövidesen szükségünk lesz rá.

— Miről van szó?

— Szarvas utasított, hogy szerezzek egy embert, valaki egészen kívülállót, akire még a gyanúnak az árnyéka sem eshet, mégis megbízható. Nem vázolta, hogy mi lesz a feladata, csak annyit, hogy a kellő időben kéznél legyen. Hát én rá gondoltam. Azon leszek, hogy magam is jobban összeismerkedjem vele.

— Emlékszel még, Jóska — koccintotta össze poharát Királyéval Györke, — a Barna Könyvre? A harmincas évek elején, a Reichstag felgyújtásának időpontja körül adták ki Csehszlovákiában — fűzte hozzá magyarázatul a két Kozák fiúnak. — Néhány példány illegálisan átjutott hozzánk és a megbízható elvtársak láncolatán át csaknem az egész földalatti mozgalom megismerte. Az apátok is tud róla biztosan. Nagy port vert föl akkoriban közöttünk. No. Hát csak azt akarom mondani, hogy ezt a könyvet Kerényi barátunk majd kölcsönzi nekem, mert neki megvan. Köpök arra a demokráciára, ami odaát volt, csakhogy nálunk, még olyan sincs. És azért termettek ott olyan gyümölcsök is, amibe bele-bele- vásott az urak foga. A mi Kerényit illeti, azt hiszem, alkalmas lesz a feladatra. Majd elválik. Ha nincs is teljes tudatában, hogy mit jelent a szocializmus, elvben nem idegenkedik tőle.

Éjfélre járt az idő, mikor a terézkörúti lakás vendégei szétszéledtek, ki-ki hazafelé.

Másnap Jani megbízatásához híven addig kereste Viktort, míg végre rábukkant a hatalmas rajzteremben, ahol a faliszekrényben kotorászott félig eltemetve a műszaki rajzok között. A sok finom papír hangos zizegéssel hulott szerte, amint Viki kiegyenesedett.

A — sodorta Viktor bosszankodva egy halomba a papírokat — hagyjuk. Mi újság? Akarsz valamit?

— Gondoltam, örülni fogsz, ha meghallod, milyen szép bevételünk volt tegnap.

— Ugyan — igyekezett érdeklődést színlelni Viktor, miközben a rajzokat tűrhető rendben próbálta visszarakni a szekrénybe.

— Ezért téged külön elismerés illet. Azt hiszem, Szüts Anna szereplése hozzájárult a bevétel nagyságához.

— Jaj, jó hogy említed — kapott a szón Viktor — már előbb akartam neki telefonálni, de valaki mindig rajta ül a kagylón. — becsapta a szekrényajtót. — Hát akkor, szervusz Janikám, örülök a hallottaknak.

Hosszú léptekkel végigvágtatott a folyosón és mire Jani észhez kapott, már el is tűnt a sarkon. No, ez jól itt hagyott engem, nézett fejcsóválva utána. Talán bolondul ezért a színésznőért. Ki gondolta volna, hiszen a nő annyival öregebb. No, találkozunk még, holnap is van nap. Elgondolkodva tartott lefelé az emeletről, ki az utcára, haza.